egyéniségek
Nagy Tímeát az arany után arról faggatják, hogy mi változott Atlanta óta. Mondja, hogy szült egy gyereket, és ettől a helyére került az olimpiai arany értéke. Ha van - az csodás. Ha nincs - az a kicsi vakarcs akkor is körülrajongja majd otthon - és ez az IGAZÁN fontos. Ilyen mentalitással persze nyer, aztán tojik az aranygépre, a protokollra, hanem rohan haza a vakarcshoz. Visz a lányának betonkeverőt, és szerszámostáskát. Kicsit fiús a gyerek.
Kovács Ági a vége előtt 15 méterrel harmadik, és én kimondom: megnyeri. A szobában lévő kollegáim furcsálkodva néznek rám. Aztán dobogón áll, tudja, egy ország várja el tőle, hogy sírjon és nevessen, és közben arra gondol, hogy milyen jó lesz végre egyedül lenni
Csollány emlékezetes erőeleme: felhördül a csarnok, és Ő olimpiai bajnokként ugrik le. Tudja, aztán ahogy Suppola sír Csollány vállán... győztesek és jóbarátok...
Bárdossi - egy vagány srác, akár a tanítványom is lehetne.
Szombaton a női kajak négyes eredményhirdetése után, mosolyogva fényképezkednek a németek és a magyarok együtt, kezükben a nyakbaakasztott érem, aztán Kőbán ellép, hátatfordít, és végre leveszi az ezüstérmet, amit annyira gyűlöl, és otthagyja a többieket, és magára maradhat a végtelen fájdalommal, a csalódottsággal, az utolsó egyéni futam előtt, és már tudja: nem érte meg az elmúlt négy év. Aztán másnap hajnalban először 1 órát. majd még kettőt, és végül még hármat csúszik a kezdés, és 4. futamból első lesz, és csak becsületből evezi végig. Az az utolsó 100-150 métert ne irigyeljétek Tőle! Emlékszik valaki Wichman Tamásra? Kőbán nagyobb sportember lett ezzel a hatodik hellyel. Számomra Ő az olimpia tragikus hőse
Kajak-kenu vasárnap: GMT 23.55 köd van: 1 órával később kezdődik minden. 01.00 -től 02.00-ig percenként változik: 03.00-kor lesz, 07.00 kor lesz párhuzamosan a kézivel és a vízilabdával, a záró után lesz, hétfőn, kedden, akár szerdán !! lesz. Baráth Etele elmondja, hogy Ők úgy kérték, hogy legyen lehetőség pótnapra. Megint Smidt Pál képviseli a racionalitást: " a versenyzők felkészültek, meg kell teremteni, hogy megfelelő feltételek mellett versenyezhessenek, nem számít a protokoll." 03.00-kor kihajóznak, a víz úgy hullámzik, hogy nem tudnak beállni a rajtgépekhez sem. Lefújják. 06.00-kor aztán verseny. Pullairól azt mondják: kedvez neki a szél. Hát igen, látszik rajta, ha csak a nyers erőn múlik, akkor Vele nem lesz baj, a többiekkel le se vetkőzzenek, csak megfáznak. A társa elmondja, hogy neki könnyű, mert Pullai mögött nem éri a szél. A futam - és az arany - után Krammerer elmondja, hogy ilyen szélben nem tartanának edzést!
csapatok
Molnár Tamás csodagólja az olaszok ellen csavarral, szinte a víz alól, nyakában egy olasszal. A labdát csak úgy "felé" dobják. Utánanyúl, bedobja, aztán feljön a víz alól és előbb kacsint - csak aztán vesz levegőt. Ilyen mentalitással könnyű a vízen járni... Meg azzal, ahogy az elvesztett jugó és horvát meccs után beszélt Steinmetz, Koósz: "jaj, de jó hogy jók voltunk, láttátok, egyre jobbak vagyunk, ennyi és ennyi gólt dobtunk két ilyen világklasszis csapatnak, de jó lesz velük újra játszani a döntőben!" Idősebbek emlékeznek: Atlantában fényesen muzsikáltunk a csoportmeccseken - de ki cserélne azzal a negyedik hellyel?? A három döntő meccsen aztán parádé - igazából még a jugók se szorítottak meg. És Vári Attila csavarral dobott szabaddobása a döntőben! Nézem Őket, aztán a kézit, és azon jár az eszem: milyen nagyon sok kell egy aranyhoz. A fiúk nyernek - az utolsó pár perc már nem játék, csak ünneplés - éppúgy, mint néhány perc múlva a Dánoknak... Nyerünk 24 év után - szegény Vincze Balázs otthon sír.
A magyar osztrák kézimeccs, az elviselhetetlen feszültség - micsoda véletlen: a Lipótmezőn néztem, de komolyan! Aztán azon töprengtem, hogy már túl sokszor vesztettem (szurkolóként...) ahhoz, hogy igazán felhőtlenül tudjak örülni. Már túlságosan a bőrömön érzem, hogy milyen lehet a győzelem pillanatában a vesztesnek. Na jó, Frau Dzsandzsagaváékat nem sajnálom, nem voltak szimpatikusak, még az időkérésnél sem értették egymás nyelvét - igaz, Bojana, Velünk ez nem fordulhat elő?! De a norvégokat sajnáltam, vagy a svédeket a kézi döntőben, vagy a spanyolokat a fociban és a kéziben is, és legjobban a litvánokat a Rémteam ellen. Aztán a döntő: végig egy párnát szorongattam az ölemben. 6 gól ide, és én csak azt hajtogattam, hogy túl sok még az idő... Aztán Radulovics megsérül, lemegy, Farkas Ági leül, Delim Rita nem találja magát, feljönnek, lebénulunk, aztán már csak a sírás marad. Sajnos, az elveszett meccsnek az az üzenete: ez nem játék. Amikor 6 gól előnynél a lányok cifrázni kezdik (emelés, ejtés, kínai - akkor gyorsan, hatékonyan leindítanak - és levernek minket. Mocsai bámulatosan higgadtan elemzi az egészet 1 perccel a meccs után. Csak ne kelljen 24 évet várni az újabb csapatdöntőig - és az aranyig! Pádár Ildi évek óta a kedvencem - és most is.
A kézi és a vízilabda kapcsán is töprengtem azon: mi különbözteti meg a zseniális bravúros mozdulatot az elkapkodott, előkészítetlen gyenge próbálkozástól? csak a végeredmény! Ha a vízilabda húzásai nem mennek be - akkor micsoda badarság megpróbálni úgy. Ha a kézis lányokat nézem: a norvégokat azért vertük meg, mert mertünk felszabadultan játszani. A dánoktól azért kaptunk ki, mert 6 gól előnynél könnyelműsködni kezdtünk. Pedig mi ugyanazt csináltuk - csak nem ugyanazzal az eredménnyel.
Az húzóemberek, akiknek nem megy a játék: Kásás, Benedek, Biros vagy Kökény. Bámulatos az akarás - és milyen nehéz lehet tudni, hogy szarul játszom. Nem érdemes türelmetlenkedni - Benedek az első két negyed alatt megnyeri a döntőt.
Ja, kíváncsi lennék a francia válogatott franciaságát megkérdőjelezők véleményére Radulovics ügyben! - és akkor is így gondolnák, ha 23-17-nél nem bénul le, és az Ő góljával nyerünk? He?
sportpolitika
Szögezzük le: aki nem doppingol, az az egészet otthon nézi TV-n.
Knézy mellett Deutsch Tamás kommentálja Lengyel Imrét a 3 méteres műugrás döntőjében.
Orbán Viktor vidám élcelődése Baráth Etelével a kajak-kenu szövetség elnökével, aki 3 edzőtáborba hozta el klasszisait az olimpia előtt. A duma: "úgy látszik, valamit nem jól csinálunk, ha Nektek ilyen jól megy." Ezek szerint O.V a kajak kenut is ellenzékinek nyilvánította? - És persze van olyan hülye elmebeteg rádióriporter, aki mindezt képes továbbadni az éterbe. Az egész olimpia lezárásaként az utolsó vasárnapi összefoglaló ad egy rövid beszélgetést Orbán Viktorral (mikrofonállvány: Vitray), alig volt hosszabb, mintha a maratont adták volna élőben.
Smidt Pál lenyilatkozza, hogy amíg Ő a MOB elnöke, addig mindenki utazni fog, aki eléri a kiküldetési szintet. És igaza van! Hiszen Ő tudja, hogy egy ÉLET MUNKÁJA kell az öttusa 17. helyhez is, az atlétika 400m középdöntőjéhez is, de még ahhoz is, hogy valaki ipponnal kapjon ki a 10. másodpercben. Ahhoz, hogy valaki odaérjen! és az olimpia hangulata, élménye nyújt/nyújthat valamiféle kárpótlást a lemondásokért, és nyújthat muníciót a következő felkészülésekhez. Különben is, gondoljatok bele, milyen jó lehet annak, aki kimegy és ÉLVEZI játékokat! Mondjuk egyéni csúccsal esik ki a középdöntőből, de látja közvetlen közelről a világklasszisokat. Mondjuk nem zaklatja a sajtó, nem várnak tőle aranyat, nem hívják fel a gyerekkori szerelmét élő egyenesben, hogy sírt-e, amikor látta... csak egyszerűen ott van. Ő a Részvevő. Nem nyer, nem ég le. Felvonul a nyitón, versenyez, kiesik, fogadkozik, aztán este meghajtja kicsit a brazil strandröplabdás lányokat. Mondjuk mindezt finn-dingiben, vagy taek won do-ban indulva teszi. Százszor szívesebben áldozom rá adóforintjaimat, mint egy olyan sportág képviselőire, akik ki se jutnak, és rég el kéne hogy tartsák magukat a saját bevételeikből...
Szerintem Smidt Pál helyesen gondolja. Ehhez képest a sportlap helyet ad Végh Antalnak, aki azt fröcsögi, hogy ennyire nem gazdag ez az ország, hogy 47. helyezetteket vigyünk ki. Kár, hogy eszébe se jut, hogy aki ma 47. abból lesz Athénban 6. és pontszerző - és olyan valaki, akire büszkék lehetünk.
média
A média ismét méltatlan volt a sportteljesítményekhez.Nem értik, mi a különbség a kőtábla és a műhold között. Palik egy álló napon keresztül örül neki, hogy rájöttek, két eseményt egyszerre akkor lehet közvetíteni, ha a rendelkezésre álló két csatornán más-más adás megy. Az hagyján, hogy ezen lelkendezik egész nap - de azt hiszi, egész nap kell magyaráznia ahhoz, hogy mi is megértsük! Továbbá elmondták, hogy az egyik csatorna meccse alatt nem fognak híreket adni a másikról. Ehhez képest a kézi szünetében Csapó beszélt (mindkét adón!). Igaz, én nem hallottam, mert a rádió volt a fülemen, de nehéz elképzelni, hogy ne árulta volna el a vízilabda végeredményét., Ez is annyira ostoba: ilyenkor szokták azt mondani jeles sportriportereink, hogy aki izgulni akar, az most ne figyeljen ide, majd vágóképnek beteszik az őrjöngve ünneplő győztes csapat képét. Köszi, bazzeg! Mondjuk technikailag az se egy csúcs, hogy minden kapcsoláshoz Palik a vágókép.
Nagyon szívesen néztem volna olyan sportokat, amikre máskor nincs módom. Nem 24 másodperces snitteket - hanem rendesen, érdemben baseball-t, softballt, gyeplabdát, tollast. Tudom, rétegigény. Nem esetleg erre (is) lenne a két csatorna?
De az úgynevezett médiaszemélyiségek! Először is Palik. A szappanoperákba illő primitív bratyizós közvetlenség, a fiataloskodó hangnem - na, sose bántam meg, hogy legalább éjszaka inkább a rádiót hallgattam, és csak néztem a TV-t. Ja, és az a sok primitív tippjáték! A rádióban szerintem minden pörgősebb volt - és meg kellett állapítanom, hogy B. Tóth László semmit se romlott: ugyanolyan szar, mint 1986-ban, amikor katonaként hallgattam rendszeresen popharisnyát. Szepessy Gyuri bácsi megközelítette Palikot, Csapó Gabi hozta a formáját (sajnos, nem a montreálit, hanem azt amit a foci EB-n megszokhattunk). Kiver a víz, amikor arra gondolok, hogy 24 év múlva egy elhízott Vári Attila vagy Fodor Rajmund kommentálja a Magyarország - Cseremisz SZSzK focimeccset az ázsiai C liga előselejtező körébe való bejutásért, állítása szerint spanyolul, Vili szerint inkább részegen. Valaha Csapó is volt valaki - de van-e, aki még emlékszik?
Riporter a kajak négyes aranyérme után Vereckeihez: - Ákos, kérlek vedd le a napszemüvegedet. Alulmúlhatatlan.
Minden érem után bejátsszák valakinek a szerencsétlen édesanyját, barátnőjét. Istenem, ez milyen gusztustalan! Igazából nem érdekel, hogy hogyan bazmegolnak a vízilabdázók barátnői. és szvsz nekik is joguk van úgy drukkolni, hogy közben nem kukkolja őket senki. Kinek hiányzik a hozzátartozók zaklatása? A könnyekbe fulladó otthoni pogácsák felemlegetése? Bár még mindig jobb, mint a csalódott versenyzők zaklatása idétlen, éretlen, fölösleges kérdésekkel. Miért kell 17 érem kapcsán 17 embertől (+ csapatsportok!) 17 féleképpen meghallgatnom, hogy "most nem is tudok mit mondani..."
A legundorítóbb reklám a magyar TV-ben az a bokszolós (nem a matavnet, valami más). Láttátok? "ez megint mély volt... és még be is szólt..." Miközben Madár és más világklasszisok küzdenek a ringben, egy barom "kreatív menedzser" azt próbálja elhitetni, hogy az ökölvívók személyes gyűlöletből bokszolnak egymás ellen. Ha én bunyós lennék, megkeresném, bevinném a ringbe és megmutatnám neki, hogy milyen lenne, ha úgy lenne, ahogy Ő képzeli
Sydney
Jó volt, hogy kerestem HufSte-t a megadott közvetítéseken. Focilista forever - ott vagyunk minden kilométerkőnél!
Az olimpia legnagyobb csalódása: ETO - Fradi 0 - 3.
A legnagyobb elszalasztott lehetőség: a 3 kihagyott litván büntető. és a végén az az egy dobás az Usa ellen a döntőbejutásért.
40.000 önkéntes dolgozott. A vasárnapi Sydney-i újságok leközölték a névsorukat.
Vasárnap délután nem nagyon találtam a helyem. Vége van? tényleg? Hogyhogy? És állítólag az élet folytatódik, és a világ forog tovább? Ennyi volt? nehéz elhinni. Este megnéztem a gólösszefoglalót. Ez maradt? Kár.
na, ha a leírtakból nem is mindig ez derül ki: óriási játék volt, és sokkal több a pozitív élményem! A foci EB után nem hittem volna, hogy fölül lehet múlni - de talán mégis sikerült. talán annyival, amennyivel ezek a rendes sportok fölülmúlják a focit - mert szerintem igenis fölülmúlják. De mit csináljak? - én csak a focit értem. Gyönyörű volt - hajrá magyarok, szép volt Sydney! A többiről majd Gödöllőn beszélgetünk., és bocs, ha már írt ezekről valaki. Én így láttam - ötkarikás és néha könnyes szemmel.
RáBanya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése