RaBanya: 2013

2013. december 25., szerda

Karácsonyi üzenet... - rádión át

Legkedvesebb ajándékomat Kémenes Lóritól kaptam, ideje megtudja Ő is! Tegnap 1/2 6 (Szabi: fél hat!) felé elköszöntem... elindultam... még nem indítottam el a Zsófitól kapott CD-t... még szerettem volna egy-két késői telefont elintézni... kezdődött, vagy már ment is a Kossuth Rádió esti krónikája... felkonf: lelki útravaló, az ünnep üzenete stb... stb. és akkor megszólalt Kémenes Lóri. És Nekem beszélt, hozzám szólt, nekem üzent! Hogy mit mondott? nem tudom, másnak a látását homályosítják el a könnyek, nekem úgy látszik a hallásomat... (is. meg kellett állnom!). És lett ünnep, és üzenet, és szeretet, és lettek velünk szeretteink, és onnan messziről üzent! És ha telefonon nem ért el, akkor a rádióban beszélt hozzám... nekem... Köszönöm! és mivel nincs meg a száma, és most épp' Hajnié sem, most így szerettem volna megköszönni Neked! Köszönöm Lóri, odaértem!

2013. október 15., kedd

Gasztroblog / I. avagy Kezdjük az alapoknál!

Ma este... a tea.

Hozzávalók:

Rengeteg idő, ha még meg is akarom írni...
Mikrosütő, hogy megírás után meg tudjam melegíteni
Ennél sokkal több cukor
Kétféle tea: fekete Ceylon Uva Bomgagalla és Szilvás Gyümölcstea, mindkettő Somerset Teaház (Moszkva tér, Fény utca...)
Erdei (erdélyi...) méz
gyömbér, hártyavékony szeletekben, 4 kicsi szelet
szegfűszeg, darálva
citromkarikák
Captain Morgan Red Label Rum 40 % (gyengébbek kedvéért ez nem azt jelenti, hogy a tea 40%.-a rum...!
fahét, darabos - de az ezúttal nem volt itthon
"Forralt bor" illó olaj, ez utóbbi a párologtatóba
Radio Froggy Pittsburg, a zenei háttérhez
víz, 1,25 liter

Megkóstoljuk, utánafűszerezünk, ha kell (amennyit felvesz...), aztán megisszuk.

Aztán dolgozunk tovább.

P.S.: A háttértárgyakat felismerők között Fruska Gora túrákat és Steelers meccsnézéseket sorsolunk ki.

2013. október 12., szombat

Az elmúúútnyócegy... - avagy Orbán Mexicoja

Eeeej, ha egyszer az a stadionépítési program beérik! Lesz itt olyan foci, de olyan! De addig: Jöjjön vissza Verebes... Ő héttel megúszta! Újabb CSODA A MAGYAR LABDARÚGÁSBAN, sosem látott rekorddöntés!!!

Az elmúltnyócegy… avagy Orbán Mexikója… van-e élet az 1:8 után?

- Stílszerűen, 8 képpel...

a labdarúgó-válogatott történelmi veresége… Legszívesebben elbújnék és egy nagyot sírnék – Dzsudzsák… Korcsmár Zsoltot megviselte Egervári döntése… Ez a meccs túl nagy hatással van ránk – Hajnal Tamás

Egervári Sándor lemondott, de ez nem oldja meg azt a felfogást, ami megteremtette a "szerethető válogatottat" vagy, ami egy nem létező bajnokság nem létező nézőinek stadionokat építene iszonyatosan sok pénzből csak azért, mert szeretjük a focit. Ugyanis ebből nem lesz magyar foci.

Az elmúlt 2 évben megpróbálták felépíteni annak az ideáját, hogy szükség van Magyarországon iszonyatosan sok stadionra, és a profi foci támogatására. A "szerethető válogatott" a mai 8:1-es vereség után fogalommá fog válni. A kommentátorok, a megmondó emberek megpróbálták nekünk szokás szerint elmagyarázni, hogy van esély, és csak egy karnyújtásnyira van. Mint 1986 óta mindig. És ez most politikai szándékkal is párosult: el kellet magyarázni miért költünk ilyen kurva sok pénzt a nézőkkel nem rendelkező profi labdarúgásra. Ez az illúzió omlott ma össze.

Magyarországon gyakorlatilag semmi szükség nincsen a debrecenin kívül új stadionokra, nincs szükség arra, hogy a társasági adókedvezményből származó pénzek a felcsúti Puskás Akadémia számláján landoljanak, feltehetően egyéb szolgáltatásokért cserébe. Egyáltalán mi a bús bánatnak kell stadion Felcsútra?

Lehetne sorolni, hogy azt a több mint száz milliárdot mire lehet elkölteni a szegénység felszámolásától a munkahelyteremtésen át a lerohadó kórházakig. De a mai vereség és a magyar klubcsapatok idei 0 teljesítménye (egyetlen klubcsapat se élte túl az európai küzdelmek harmadik körét) azt is megmutatja, hogy a fociban se stadionra és a topligákra kéne költeni.

A focizás például ma úri huncutság, gyakorlatilag nem maradt Budapesten nem fizetős pálya, és a vidéki helyzetről ne is beszéljünk. Ahelyett, hogy Mezőkövesd arra költ, hogy több százmillióból stadiont fejlesszen, mi lenne ha grundokat építene a környező településeken? Odaraknának két kaput. meg adnának labdát. Mi lenne, ha ennek az infrastruktúráját teremtenénk meg? Ma Magyarország minden környező országhoz képest kevesebb igazolt focista van. A gyerekek nem rugdalják a labdát a téren. Mert nincs tér és nincs labda.

Magyarországon nem a profi sportba kéne ölni milliárdokat, miközben a sportolás úri huncutsággá válik, hanem biztosítani minél több gyerek számára, hogy iskola után sportolni tudjanak. Gondoljunk például pingpong dokira. Százszor többet használna a tömegsport támogatása az országnak, mint nevesincs néző nélküli kluboknak stadiont építeni csak azért, mert Orbán Viktor erre a tripre fleshelt rá.

http://magyarinfo.blog.hu/2013/10/11/orban_mexikoja_van-e_elet_az_1_8_utan

És íme, a 24 legjobb komment:

1. „Ez valójában egy unortodox 7:2"
2. „Több mint 130 milliárdot fordít a kormány saját forrásból 2014-ben nagyberuházásokra. Az összeg 40 százaléka stadionfejlesztésre megy el Akárhogy veritek az asztalt, stadionok KELLENEK. Mer' a magyar foci világszínvonalú. Mint ahogyan a tokaji bor is világhírű. Legalábbis az ország határain belül. Azon túl meg nincs is semmi, csak a rothadó kapitalizmus.”
3. „Mi, a világ ellen. Ez a lényeg. Pont ezt akartam mondani. Minimum másfél gól volt. A nyolc gól meg EU-s ármány.”
4. „Elcsalták a hollandok....követeljük az újraszámolást...illegitim!!! :-))))”
5. „azért azt ismerd el, hogy sehol máshol nem tudnál kínodban ennyit röhögni. :)”
6. „A 8-1-ből levezeted 48-at, 56-ot, trianont, balatont...”
7. „Amíg a fiatalokat 30 évvel ezelőtti futballra tanítják az akadémiákon, nincs esélyünk. Ugyanennyiből már rendes képzést is kaphatnának, nem csak méregdrága napközistáborok lennének. „
8. „ezzel a nyolceggyel már megint bebizonyosodott (pl stadionépítés, társai), hogy mi megyünk szemben az autópályán a haladási iránnyal, és nem az összes többi”
9. „Narancsos forradalom volt a pályán!”
10. „Unortodox foci....”
11. „Bosznia-Hercegovina és Izland is a kijutás küszöbén....ez azért elárul sokat az aranylábú fiúk teljesítményéről... „
12. „Szomorú dolog az, hogy egy focimániás valaki megvezet egy országot. És a felső ezer (?), ötszáz (?) hatalma birtokában még rájátszik. Szomorú. Miféle dolog játszani az ország, a nép pénzével? Csakhogy vigyoroghassanak a VIP páholyban? Miféle dolog ez?”
13. „Ilyenkor ezek az aranylabu sracok mit csinalnak? Hazamennek az R8cal megdugjak a szabasminta-tolvaj celeb csajukat es alszanak mint aki jolvegezte? Havi 10millios fizetesert ennyire kell tudni focizni?”
14. „Talán még nem késünk a mi Nagymagyországi, Nagynemzeti válaszunkkal: BÉKEMENETET A HOLLANDOK ELLEN! Nem leszünk Kitömött Fasírt! El a kezekkel a Sólyomtól és a Magyar Focitól!”
15. „És halkan megkérdem: ezek a hollandok véletlenül nem zsidók? Vagy libsik? Vagy komcsik? Esetleg zöldek? Meg ellenforradalmárok? Meg Nemis Rezsi Csökkentők? Nem tudja valaki, hogy a Soros pénzeli-e a hollandokat?”
16. „Magyarország tényleg jobbat érdemel”
17. „Viktor igazán elmehetne már az anyjába az egész profifocis lázálmával. egy ember nincs az egész kurva fideszben, aki ezt megmondaná neki?”
18. „8:1, erre lehet építkezni az új kormánynak! Stadion stadion hátán, mikor nincs orvos, gyógyszer, rendőr, közbiztonság, béke, nyugalom..szeretet...!”
19. „OVi focipolitikája megbukott. Rajta röhög az EGÉSZ ország.”
20. „Tízezredik világröheje és világszégyene bukás, ami miatt tízezredszer is le kellene mondania hazaáruló országromboló nemzetpusztító viktátorunknak, ha korrekt ember- , sőt ha egyáltalán ember lenne...de mivel egyik sem, hát most a tízezredik lehetőségnél is nyilvánvalóan: NEM FOG... hajrá Orbanisztán hajrá Abszurdisztán!”
21. „Nem csak a debrecenire, hanem egy új nemzeti stadionra is szükség van, mert a mostani lassan összedől. – Hát akkor dőljön össze, baszod!”
22. „A 8:1-ből ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket! Szerintem közelebb álltunk a győzelemhez, az x igazságosabb lett volna”
23. „Győzni mentek a focistáink, lett is unortodox győzelem :) Ennyi köze van a dumának és a valóságnak egymáshoz és ez sajnos a fidesz összes megszólalására igaz, a "Magyarország jobban teljesít"-től kezdve a "megnyertük az államadósság elleni harcot"-ig :)”
24. „Szerintem menjunk tuntetni a holland kovetseg ele! A 8:1 mongggyon le!!!!”

Végül Szalai Ádám mindent elmondott és kimondott itt:
http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/szalai-kiboritotta-a-bilit-a-teljes-sajtotajekoztatoja-vagatlanul-2287613

Ritka őszintés és intelligensen!

Ideje volt!

Ön kit választana a magyar válogatott szövetségi kapitányának?

Teljesen mindegy!		(1373)
Verebes József		1 - én
Paulo Sousa		(1015)
Bölöni László		(402)
Más külföldi edző		(274)
Nyilasi Tibor		(249)
Ricardo Moniz		(211)
Henk ten Cate		(183)
Tomiszlav Szivics		(179)
Lothar Matthäus		(173)
Détári Lajos		(172)
Mészöly Géza		(165)
László Csaba		(135)
Horváth Ferenc		(113)
Várhidi Péter		(110)
Mezey György		(81)
Pintér Attila		(72)
Egy hazai és egy külföldi szakember együtt irányítson		(57)
Más hazai edző		(41)

2013. október 10., csütörtök

Tudományos alapossággal nézve...

„Hogyan lett a demokratából diktatórikus politikus?” – értetlenkednek sokan az 1989-es és mai Orbán Viktort összehasonlítva. A kérdésfelvetés azt sugallja, hogy a rendszerváltást követően Orbán gyökeresen megváltozott. Pedig a politikus egy tapodtat sem mozdult 89-hez képest. Akár egy beakadt lemezjátszó, ma is a Nagy Imre újratemetésén 1989-ben elmondott szónoklatát ismételgeti. Igaz, a beszéd más ügyet szolgált a rendszerváltás előtt és után. Míg 89-ben Orbán szónoklata a parlamentáris demokrácia létrejöttét segítette elő, ma beszűkítését célozza és lebontását készíti elő.

2013. október 09., szerda, 14:33 • Utolsó frissítés: 2013. október 09., szerda, 17:37 Szerző: Szilágyi Anna

Ha valaki nem emlékezne rá: 1989. június 16-án Orbán Viktor a magyar rendszerváltás addigi legmerészebb, legradikálisabb beszédét mondta el a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén. A Történelmi Igazságtétel Bizottság felkérésére a magyar ifjúság nevében szónokló fiatal politikus nem csupán nemzedéki, hanem nemzeti hitvallást fogalmazott meg. Elsőként szólt nagy nyilvánosság előtt a pártállam korábban tabusított témáiról, a szovjet csapatok kivonását és a szabad választások kiírását követelte. A beszéd – amelyet 250 ezren hallgattak meg a budapesti Hősök terén és sokan követtek az élő televíziós és rádiós közvetítésben –, egyik pillanatról a másikra országos ismertséget és elismertséget hozott a fiatal politikusnak.

A váratlan, jelentős sikerrel Orbán Viktor láthatóan nem tudott megbirkózni. Talán életkora miatt alakult így. Orbán a politikában tapasztalatlan, mindössze 26 éves fiatalember volt 1989-ben. A szó szoros értelmében egy pillanat alatt lett ünnepelt politikai sztár, míg a legtöbb politikus számára hosszú és rögös út vezet a csúcsra. Pszichológiai műszóval élve, a 89-es élmény bevésődött Orbánba. Bevésődés (imprinting) alatt a pszichológusok olyan zsenge életkorban bekövetkező, mélyreható tapasztalatszerzést értenek, amely tartós és megváltoztathatatlan kötődést alakít ki egy bizonyos emberi testtípus, tárgy – vagy, mint Orbán esetében –, helyzet iránt. A bevésődés magyarázhatja, miért ejtette a 89-es siker rabul Orbánt. Mindenkit más-más bevésődések mozgatnak. Ő azt a szerepet akarja kényszeresen megismételni, újrajátszani és újraélni, amelyben 1989-ben a nagypolitika színpadán debütált.

Az élmény újraéléséhez, az időutazáshoz szükséges körülményeket 2002 óta Orbán rendszeresen kommunikációs háttérembereinek segítségével teremti meg. A pártelnök és a stáb gondos szervezéssel és kreatív kommunikációs megoldásokkal alkotja újra a 89-es beszédhelyzetet. Legutóbb a Fidesz XXV. tisztújító kongresszusán, 2013. szeptember 28-án tették meg ezt, ahol Orbánt újból pártelnöknek választották. Lássuk, ezúttal hogyan oldották meg a feladatot.

Orbán kihívó nélkül indult és mindössze egyetlen ellenszavazatot kapott. A tétnélküli szavazás és a győzelem megkoronázásaképpen a pártkongresszuson egy videoklipet vetítettek le az egybegyűlteknek. Az óriáskivetítőkön sugárzott másfél perces anyag hatvanegy snittjéből negyvenegyben maga Orbán Viktor volt látható (egy ízben csak gumicsizmás lábát mutatták). A többi kép a miniszterelnök működését megörökítő snittek mélyebb megértését segítette. A klip aláfestő zenéjéül a svéd Roxette együttes „Listen to your heart” („Hallgass a szívedre”) című romantikus világslágere szolgált. Az örökzöldre elsősorban azért esett a választás, mert ez volt a Fidesz 1990-es kampánydala. Igaz, a stáb időközben a szerelmes nóta szövegében rejlő újabb lehetőségeket is érzékenyen felismerte és kiaknázta. Arra a dalsorra például, hogy „tekinteted nekem üzen”, Orbán szemeit montírozták a klip nyitójelentében.

A XXV. kongresszus közönségét alkotó pártpolitikusok – javarészt meglett emberek –, már a kisfilm e korai pontján állva, vastapssal jutalmazták az alkotást. A lelkes ünneplést maga a főhős a színpadról fogadta. Orbán a klipet sugárzó két óriáskivetítő között, az őt tapsoló nézőkkel szemben állt. Pillantását hol a róla szóló PR-filmre, hol az őt ünneplő tömegre vetette. Bár elfogódottnak tűnt, nincs okunk arra gyanakodni, hogy a miniszterelnök kínosan érezte volna magát a helyzetben. Inkább már a drukk adrenalinja dolgozhatott benne.

Orbán ugyanis megint a Nagy Imre újratemetésén elmondott szónoklat megismétlésére készült. A Roxette-dal is érzelmi ráhangolódását segítette elő, 2013-ból a rendszerváltás korszakába repítve vissza a politikust. De 1989-1990 életérzését nem csak úgy általában élhette újra: a pártkongresszus helyszínén minden ugyanazt a helyzetet idézete. Akárcsak 1989. június 16-án, Orbán lelkes sokasággal állt szemben, s a kamerák is be voltak élesítve már, hogy beszédét az adást megszakítva, élőben sugározhassa a televízió.

A 2000-es évektől kezdve Orbán minden fontosabb szónoklatát – köztük a rendszeres évértékeléseket is – a 89-es beszéd forgatókönyve szerint rendezik meg. Magyarán: odaadó tömegeket szerveznek a helyszínre és kihagyhatatlan, történelmi jelentőségű médiaeseményként tálalják a beszédeket a jobboldali televíziókban és rádiókban. Orbán helyszíni közönsége – akarva vagy akaratlanul –, statiszta, aki a Hősök terén 89-ben felsorakozó régi tömeg szerepét játssza el. Minthogy a 89-es tömeg csakugyan a nemzet egészét testesítette meg, ráosztott szerepe szerint a beszédek mai közönsége is úgy képzelheti, hogy a magyarság egészét képviseli a helyszínen.

A régi élmény újraélésének gyakorlatában a média távollevő közönségének is jut feladat. A tévénézők, rádióhallgatók azok szerepét játsszák el, akik 89-ben nem lehettek ott a Hősök terén, de a rendkívüli helyzetre való tekintettel élőben követték az eseményt. A 2000-es évek Orbán-szónoklatait pontosan úgy tálalják a nagyközönségnek, ahogyan a 89-es beszédet közvetítette a korabeli média. A beszédeket azóta is mindig élőben, a normál televíziós, rádiós adást megszakítva sugározzák. A közvetítés e kitüntetett módja azt üzeni: Orbán mai beszédeinek szintén történelmi jelentősége van, nem lehet róluk lemaradni.

Ha a mai Orbán-beszédek körülményei nem a 89-es, hanem az ezt követő évtizedekben kialakult sokszínű, demokratikus politikai valóságnak felelnének meg, akkor Orbán nem tudná megismételni a Hősök terén, annakidején elmondott beszédet. Nem utalhatna például – mint a legutóbbi kongresszusi beszédben is –, önmagára és híveire „mi, magyarokként”. A rendszerváltás utáni Magyarországot ugyanis politikai, ideológiai változatosság jellemzi. Semmi nem indokolja a részt (azaz: Orbánt és párthíveit) egészként (azaz: nemzetként) feltüntető többes szám első személy használatát. Hogy Orbán mégis kitart emellett, az a 89-es élmény bevésettségét mutatja. A magyar ifjúságot képviselő szónok 89-ben is többes szám első személyben beszélt: „Mi az ő [Nagy Imre és társai]sorsukból tanulhattuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen.” A beszédstruktúra egy életre beégett Orbánba: hiába változott meg körülötte a világ, a politikus máig a nemzet szócsövének képzeli magát.

A kormányfő ellenségképe sem sokat fejlődött az elmúlt évtizedek során. Orbán ellenségei 89-ben a kommunisták voltak. Ennek megfelelően, tizenhét évvel később, a 2006-os választási kampányban a keményvonalas kommunista vezetőket, Sztálint, Mao Ce-tungot, és Kim Ir Szent emlegetteminiszterelnöki riválisa kapcsán. 2013-ban, pártja XXV. kongresszusán is még mindig az álruhás kommunista veszéllyel riogatta közönségét, amelynek soraiban egyébként rendszerint a Fideszhez lecsatlakozott egykori MSZMP-tagok, Kádár-kori celebritások is helyet foglalnak.

„A pufajkát öltönyre cserélték, de az alatta való mentalitás ugyanaz” – jellemezte politikai ellenfeleit Orbán. Korábban az Európai Unió brüsszeli döntéshozóiról rántotta le a leplet – ekként: „Jól ismerjük a kéretlen elvtársi segítség természetrajzát, és felismerjük akkor is, ha nem váll-lapos egyenruhába, hanem jól szabott öltönybe bújik.” A riportokat, amelyek szerint lánya esküvője miatt közpénzből újítottak fel utat és járdát, Orbán így cáfolta a Blikk olvasói kérdésére: „Ez egy igazi kommunista hazugság!” Mindez azt mutatja: Orbán a régi szembenállás foglya maradt. Ha demokratikus kihívás, kritika éri, kényszeresen a 89-es leckét mondja fel. Retorikájában az 89-es MSZMP helyét a politikai ellenzék és a demokratikus intézményrendszer, Moszkva helyét pedig Brüsszel vette át.

Orbán politikai riválisait ma is úgy bombázza fenyegetéseivel és felszólításaival, mint a régi pártállamot, a nagy ellenfelet, akitől 89-ben a szovjet csapatok kivonását és a szabad választások kiírását követelte a nép nevében. „A népszavazás után vagy azt teszi a kormány, amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz” – ezzel fenyegette 2007-ben a szocialista-liberális kabinetet az akkor ellenzékben lévő politikus. „Fizessenek a hazugok!” – követelte tőlük egy másik 2007-es beszédben. 2012-ben az EU számára tette világossá: „A magyarok nem fognak idegenek diktátumai szerint élni (…)Egyenlőséget követelünk a magyarnak!” A felszólítások és a fenyegetések a legutóbbi pártkongresszusi beszédből sem maradtak el. Csak néhányat idézek: „Nem tűrünk el tovább magán-monopóliumokat!”, „Magyarország nem hagyja magát! Nem vagyunk, és nem leszünk Európa szolgái!”, „Meg fogjuk védeni Magyarország gazdasági függetlenségét!”

A nemzet szócsövének 89-es szerepében ragadt Orbán 2013-ban még mindig az egész magyar nép, a teljes magyar nemzet nevében beszél, fenyeget és követel. Vélt vagy valós ellenfeleire – demokratikus versenytársaira, a többi pártra, a nemzetközi cégekre, az Európai Unióra – az elnyomó 1989-es hatalom szerepét osztja. Magyarország 1989 óta többpártrendszer. Mai miniszterelnöke azonban politikai ellenfeleit mégsem pártjával, hanem, a 24 évvel ezelőtti helyzetnek megfelelően, a teljes magyar társadalommal ütközteti. Ahogyan a kongresszuson fogalmazott: ők „nem a kormány”, hanem az„ország ellenzéke”, ha akarnának, se tudnának megváltozni: „ők azok, és mindig ők azok, akik készen állnak arra, hogy Magyarországot ismét átadják a gazdasági gyarmatosítóknak.”

1989-es szerepe szerint Orbán ma is csak egy az egyszerű emberek közül, akiknek nevében az elnyomás ellen lázad. Az újrateremtett 89-es valóságban a mai követelések azt a látszatot keltik, mintha Orbán, a jelenlegi nagyhatalmú és jómódú miniszterelnök, még mindig bátorságával, nem pedig befolyásával és gazdagságával tűnne ki a többi ember közül. Nagy Imre újratemetése 1989-ben közösségi kiállásra teremtett lehetőséget az egypártrendszerrel szemben. Bár kívülről egyszerű kampányrendezvényeknek tűnnek, Orbán beszédeinek hallgatósága ma is úgy érzi: fontos rendszerellenes tüntetéseken vesz részt.

A 89-ben valóban bátor Orbán ma, 2013-ban is előszeretettel kelti azt a látszatot, hogy példátlan, hősies tetteket hajt végre. A XXV. pártkongresszuson tartott beszédben például a „rezsiharc” meghirdetését tálalta rendkívüli merészségként. Mint fogalmazott, ezzel „végképp kihúztuk a gyufát” az EU-nál, fel kell készülni a „nehézfiúk klubjával” való küzdelemre. A kormányfői poszt betöltését is hasonlóképpen vezette fel: „Amikor 2010-ben elvállaltam a miniszterelnökséget, nem tolongtak a jelentkezők.” E narcisztikus beállítást tovább fokozva, politikai riválisait gyávának bélyegezte a XXV. kongresszuson: „Egyikük már a ciklus közben nyúlcipőt kötött és lelépett a kormányfői posztról.Lasszóval kellett keresni bátor utódját (…) [aki] a ciklus végén angolosan távozott – még az országból is. A baloldali kapitányok szépen itt hagyták a zátonyra futtatott hajót, hogy egy luxus-jacht fedélzetéről, biztonságos távolságból nézhessék a magára hagyott hajó süllyedését.”

Miközben Orbán Viktor régóta a főváros egyik budai elitkerületében, pompás villában él családjával, szintén jómódú politikai riválisait „kivételezett gazdagokként” állítja szembe 1989-es önmagával. Megszólalásai rendre azt a benyomást keltik, hogy az ő hétköznapi valósága a „tanya”, az ellenségé pedig a „luxus-jacht”.

Sokan várták, hogy a kétharmados parlamenti győzelem 2010-ben megnyugvást hoz. Ez azonban elmaradt. A választásos önkényuralom kiépítésén munkálkodó Orbán továbbra is 1989-ben él. A régi szerepéhez való kényszeres ragaszkodása azonban az általa létrehívott rezsim keretei között fölöttébb bizarr. A demokráciákban példátlan hatalomkoncentrációt megvalósító miniszterelnök önképe szerint még mindig, a 21. században is az elnyomás, a zsarnokság ellen folytatja a harcot. „Döntő ütközetre készül a posztkommunista baloldallal”, mert még nincs ott a „ponton az i”. A pártkongresszuson azt is elárulta: ha a Fidesz képviselői közül valaki hátráltatja a nagy küzdelemben, „az jön neki 25 évvel”. Jól látható: a mély 89-es élmény máig műfajidegenné tette a versengő demokráciát Orbán számára. Tavaly a parlamentben maga mondta ki: „Én a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam. Hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát.” Bár a politikus a rendszerváltás időszakában másokkal együtt szerepet játszott a többpártrendszer megteremtésében, a demokratikus pályára valójában soha nem ment fel. Ellenzékben kerülni igyekezett a pályát, ha pedig megszerezte a hatalmat (1998-ban és 2010-ben), a pálya felszámolásába kezdett. Paradox módon, meghatározó 89-es élménye Orbánt a plurális demokrácia ellen oltotta be.

A 89-es azonnali siker Orbánt alkatilag képtelenné tette a versengő demokráciában való részvételre és a versenyszabályok elfogadására. Emlékezzünk vissza: ha nagy ritkán rákényszerült a demokratikus versengésre– a legemlékezetesebb ilyen alkalom a 2006-os választás élő miniszterelnök-jelölti televíziós vitája volt –, Orbán lefagyott és megbénult.

Orbán Viktor számára a versengő demokrácia idegen rendszer maradt. Nem akarja megismerni a szabályait, és nem akarja megérteni a kódjait. Gondosan kerüli azokat az újságírókat, akik komolyan vehető kérdéseket tehetnének fel neki. Tétnélküli versenyben indul a Fidesz elnöki székéért. Amint megszerezi a hatalmat, a közjogi méltóságok székébe, a kulcsfontosságú pozíciókba kádereit ülteti és gyerekek bábszínházává fokozza le a parlamentet. Olyan nem demokratikus rendszert kiépítésébe fog, amely éppen a pártok közti versengést korlátozza. Ideológiája ennek megfelelően katyvaszos. Orbán magát anti-kommunista európai konzervatív-kereszténynek állítja be. Közben azonban a szocialista Kádár-rendszer iránti nosztalgiára épít (például a „rezsicsökkentés” meghirdetésével) és szélsőjobboldali, nacionalista kliséket használ („idegeneket” és „gyarmatosítást” emleget).

2010-ben Orbán akár konszolidációt is hirdethetett volna. Hogy a történelmi lehetőséget elszalasztotta, annak 89-es élményének mély bevésődése az oka. Mint akit ott felejtettek a színpadon, Orbán jelképesen azóta is a Hősök terén áll, és ugyanazt a beszédet ismételgeti. Szónoklatait még mindig lelkes tömegek hallgatják, és élőben sugározzák a televízióban.

Egy új hír szerint Orbán legközelebb különösen hiteles előadással készül. 2013. október 23-án minden megszólalásig a régi helyzetet fogja majd idézni: Orbán Viktor csúcsélménye eredeti helyszínén, a Hősök terén szónokol majd. Az évtizedes tapasztalatok birtokában megint a régi beszéd megismétlésére számíthatunk. Orbán saját ünneplő közönségét a teljes nemzettel, mai önmagát a 24 évvel ezelőtti Viktorral azonosítja majd. Az MSZMP-t a Fidesszel szembeszállni próbáló mai politikai ellenfelekkel, az egypártrendszert a versengő demokráciával, az egykori szovjet megszállókat a nemzetközi gazdasági intézményrendszerrel és az Európai Unióval fogja megint behelyettesíteni.

Ha mindez nem lenne Magyarország számára végtelenül káros, talán csak részvétet éreznénk.

2013. július 18., csütörtök

egy gyógyíthatatlan szenvedélybetegség lejtőjén lefelé, remélem, újra!

2013. 07. 17.- én a barátaimtól a 30. születésnapomra kapott, és meglepetésemre nagyon ki sem hízott 30-as mezben… 30 év után, újra a Bajnokok Ligájában. Győri ETO FC – Maccabi Tel Aviv

Hát újra ITT! Ha lehetne kapni sört, akkor Misi bácsi emlékére innék, a jegy már névre szól, , belépés (a biztonsági ellenőrzés miatt, nem vicc!) mezítláb – helyes, ez egy SZENTÉLY!, a szotyolamagokat mindenki összesepri maga után (egyszer a szünetben, és egyszer alaposabban a végén…), a hotel társalgója a pályára néz, és ha mennek még egy kört, veszek ETO-sálat, esküszöm…, hogy mire idegenbe megyünk, összeszokjunk… reszkess Chelsea!

Bayern München, Fradi, Videoton… egy gyógyíthatatlan szenvedélybetegség lejtőjén lefelé, remélem, újra!

30 év alatt csak három edző volt itt, Verebes, a Mágus, Reszeli Soós, és Pintér Attila – illetve Győrfi Laci bácsi, ha néha, úgy átlag kétévente a kieséstől kellett megmenteni a csapatot.

A Mi Pályánk… hát újra a Miénk! És sok-sok hosszú idő után Tarsoly Csabára is másképp tekintek…

Most már csak a Játék… a zene már OK (Take me back to the Paradise City…), a csajos csinosak (Egy csapat van csak Nyugaton…), a közönség zöldben, a rohamrendőrők páncélban, a rendezők UV narancsban, és a csapat is kifut fekete bemelegítő dresszben… HAJ –RÁ–GYŐR!

MOST MÁR CSAK A Játék, csak az legyen jó… elszánt, ami a bemelegítésnél látszik, és amikor középre állnak, többnyire megmondom, ki fog nyerni, abból, hogy ki pattog, és ki csoszog teletalpon…

Az ellenfél szurkolótábora átveszi a hatalmat – mi cserébe a Smoke ont he water-t tudjuk felvonultatni, tényleg, miért nincs hazai állóhely, hová kerül a Győri B-közép, az U.CS.K, és a többiek…?

A bemelegítés jó, pattogós, egy szakember (Nicsenkó…???) vezeti a 10 fiúnak. A kapust Szasa Sztevanovity melegíti… egyike a régieknek. Pintér Attila (az edző) eltiltását élvezi, amit még három éve szedett össze (tán lefejelte a partjelzőt is…? Vagy valami ilyesmi lehetett ott…), és a cipőellenőrzésnél már hallatják hangukat a remélhetően mérsékelten neonáci szurkertársaim. Takácsot megismerem, Szasát is (a kapusmezről…), a többit a meccs végére megtanulom végre., talán Kinket (Ő valójában Svec, mint később kiderül…), Hajszánt még most is megismerném, biztosan J.

No, Hajrá Győr, lássuk, izgulok, szurkolok, kiabálok… még pár perc, 5-0-lal boldog lennék.