Puszta Sándor: Ideál
Történt, hogy a tanítványok kutatták, mi legértékesebb?
Mindegyik mást tartott annak, s vitájuk egyre hevesebb...
S szólt Péter, legszebb a tenger, a mély és benne a halak.
Dehogy, szólt rá Bertalan, legszebbek a madarak!
Legszebb a csend, vélte Fülöp,
Tádé rá, a csillagok.
Legszebb az arany, suttogta Júdás, a szivárványnál szebben ragyog...
Még szebb a kalász, szóla Máté, belőle lesz a kenyér,
Jakab megtoldta, szebb a szőlő, belőle bor lesz s borból vér.
Tamás komoly volt, legszebb az ég, merengett, a teremtett világ,
János mosolygón álmodott, legszebb a rét s a hóvirág!
És folyt a vita... és sose lenne vége, sodrása egyre, gyorsabb, hevesebb,
Jézus ott állt, fehéren a napban s magához vont egy gyereket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése