https://www.facebook.com/sandor.banyai.7/posts/pfbid021WaRgsMqRfYQ3ztfuKGPTsveQiMYUq8krCu5YrHdgLRy81CV3gFBTTkc6XW6YFVUl
Pont így, pont így. Szomorúan, lemondóan, elkeseredetten. Kalaplevéve mentem el ma Kolozsváron, a Brassai előtt, ahol TGM tanult. Ég Veled, Gazsi, ki jöhet még utánad?
TGM halálára
Elment a hatalmas műveltségű, megkerülhetetlen gondolkodó, a sziporkázó közíró, a kedves beszélgetőpatner, a kérlelhetetlen, megalkuvást nem, de együttérzést annál inkább ismerő szabadságharcos és emberbarát. Sem a személyről, sem az életműről nem mondhatom, hogy ismertem; akkor állt hozzám a legközelebb, amikor egy tüntetésen elhangzó beszéde alatt tartottam a zakóját, és akkor legtávolabb, amikor román, latin, francia, stb. nyelvű idézetekkel és számomra követhetetlen utalásokkal teletűzdelt esszéit próbáltam valamelyest.. megérteni? Hát, inkább csak eljutni az elejétől a végéig anélkül, hogy szellemi kicsinységem tudatában végképp összeomolnék. Írásaiban leginkább gondolkodásának tisztaságát, kifejezésmódjának találékonyságát, a magyar nyelv csodálatos bírását csodáltam.
Halála kapcsán hozzáértő és személyes írások születnek, én csak annyit tennék hozzá: látható, hogy távozása mindenkit megrendített e kettészakított hazában, ő volt az a szellemi világítótorony, akinek nagyságához és jóhiszeműségéhez soha sehol nem férhetett semmi kétség. Adjuk meg hát egymásnak a tiszteletet, és ne kérdőjelezzük meg a másik jogát a részvétnyilvánításra kicsinyes szekértáborainkra hivatkozva; éljük meg ezt a néhány napot úgy, ahogy ő akarta volna: emberként. Úgysem tart sokáig. TGM utolsó, nagyszabású kísérlete a nemzetegyesítésre... szép próbálkozás volt, Gazsi.
Nyugodj békében!
(Fotó: Szőcs Petra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése