Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád...

Temető Bicskén... Halottak Napja és Mindenszentek... látogatás Laci és a Dédi sírjánál... és igen, jól van ez így... harsányan gyöngyözik a gyerekeink kacagása, amikor Barnabás a gyufával együtt a mécsest is elfújja. Jól van ez így. Azt hiszem, ez az élet... nevetésük felhangzik az egekbe, ugye, Laci? Ugye, Apám? Ugye, Édesanyám? Ugye, jól van ez így, ugye, nem haragudnátok, ugye, Nektek is így tetszene jobban?

Hagy nevessenek. Még ráérnek sírni. Még sírhatnak majd eleget...

És hazafelé az autóban felhangzik az ének, Nagyapám éneke...:

Közelebb, közelebb, Uram, hozzád!
Boldogan ölelem keresztedet át.
Édes lesz az nekem, mert Te fogod kezem.
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Ha vándorutamon a nap leszáll,
Nyugvó fáradt fejem csak követ talál.

Édes lesz az nekem, mert Te fogod kezem.

Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!

Szívemtől trónodig - Mily szent csoda!
Mennyei grádicsok Fényes sora.
A szent angyalsereg Mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

Csillagvilágokat Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is Hazatalál.
Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok,
Ott majd megnyughatom Örökre én!

Tudom, ha arcodat megláthatom,
Végetér majd akkor sok-sok bánatom.
Sóhajom végszava e hű ima legyen!
Közelebb, közelebb hozzád, Istenem!