Szóljak bár az emberek, vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen oly teljes a hitem, hogy hegyeket mozdíthatok ki a helyükről: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár az egész vagyonomat a szegényeknek és vessem oda a testemet úgy, hogy elégjek: ha szeretetem nincsen, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét. Haragra nem gerjed, a gonoszt fel nem rója, nem örül a hamisságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Mert rész szerint való, amit megismerünk és rész szerint való, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő a beteljesedés, véget fog érni az, ami rész szerint való. Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy vélekedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek, midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most rész szerint ismerek; akkor pedig úgy fogok ismerni, amint én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése