Bitskey Hajni találta ki néhány héttel ezelőtt, hogy legyen karácsonyi ételosztás hajléktalanoknak, december 24-én. Csatlakoztunk, egy darabig próbáltuk nyomon követni az eseményeket... de aztán önállósodtunk... ennek fő oka az volt, hogy feltétlenül szerettünk volna MI MAGUNK főzni, engem a legjobban az erdőszéli téli bográcsozás vonzott... Következett a kapcsolatfelvétel a Tiszta Forrás Alapítvánnyal, majd Dávid Lacival (Doki), aki a GYerekfesztiválok Aranykoszorús szakácsként felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a mennyiségek kialakításában. Aztán ügyintézés, előkészületek, bevásárlás.... majd a közvetlen rákészülés. Én még sohasem főztem ekkora mennyiségben. A bográcsot az Alapítvány adta és így készülhetett sertéspörkölt körülbelül 40 főre. 5 kg. hagyma.... 9 kg. sertéscomb... egy üveg vörösbor (bográcsba), 1 deci pálinka (gyomorba), gumipók, szánkó, balta... és fát is otthonról vittünk az erdőbe hogy csak a legfontosabb hozzávalókat említsem... elveszett a bogrács rögzítő-láncszeme... meglett (a végén újra elveszett...), időnként haza kellett szaladni az otthon felejtett, vagy nem kalkulált hozzávalókért... Szállítás: a bogrács beleállítva egy nagy vesszőkosárba, és körülpakolva rongyokkal, amik majd felfogják a kicsapó zsírt... szóval jó volt. Elvittük... már várták. Megkapó volt. Köszönet Hajninak és Dávid Lacinak
2012. december 26., szerda
2012. december 24., hétfő
Karácsonyi Blog / II.

Karácsonyi Blog / 6. Töltött
káposzta. A töltött káposzta viszont jól sikerült! 60 dkg. darálthús, 16 dkg.
füstölt szalonna a töltelékbe egészen apróra vágva, 35 dkg. füstölt csontos
oldalas, 18 dkg. füstölt kolbász, enyhén csípős Zoránnal előkóstoltatva még a piacon, 36 dkg. füstöltcsülök,
11.1 dkg. rizs, 4 paradicsom negyedekbe vágva, sűrű paradicsomlé, Korondi
cserépedény, 4 óra a sütőben, közben persze kifut és a kifutó zsíros lé szokás
szerint ráég az alátéttepsire... Finom lett.
2012. december 23., vasárnap
Karácsonyi blog 2012
Karácsonyi blog /1. Ferrari Egy nagy
üzletközpontban egy nagy autós kölcsönző cég egy nagy és nagyonpiros Ferrarival
reklámozza, hogy nála ki lehet próbálni Ferrarit, Lamborghinit, Maseratit. Nem
vagyok ezekhez az autókhoz szokva, és ilyen szolgáltatásokhoz sem... mi
tagadás... Nem is úgy voltam öltözve, mint akinek módjában áll 30.000 Ft.-ot
fizetni 8 percért, vagy százezret ötvenért... különben meg azt hittem,
nyereményjáték (is...) van, miért ne próbálnám meg? De azért mégis... szíven
ütött... amikor odaléptem és megkérdeztem a hostesslányt, hogy mi kell ahhoz,
hogy az ember kipróbálhasson egy ilyen autót... akkor azt válaszolta: Pénz.
Pontosabban azt mondta: PÉNZ és jogosítvány (Így mondta, a pénzt nagybetűkkel).
Értem én, hogy unja a sok bunkó, csóró proli érdeklődését, aki oda jár nyálat
csorgatni, értem én, hogy valóban pénz kell hozzá, értem én, hogy valójában
pénzért mindent lehet (bár úgy tűnt... intelligenciát azt nem...), de mégis....
miért kell egy ilyen autó mellé -egy ekkora kapanyél? és ha már ekkora bunkó -
miért nem traktort népszerűsít, műtrágyát vagy gyökérkezelést? kedves
probavezetes.hu! Ez öngól volt, és tudjátok mit? Nem emiatt a hostess lány
miatt nem megyek! De akkor is...
Karácsonyi blog / 2. Hobbit. Bevallom, nem
láttam a Gyűrűk Ura trilógiát... de kizárt dolognak tartom, hogy sokkal
rosszabb legyen a Hobbit trilógia első részénél! Legfeljebb holtverseny... :-( Pedig milyen jópofa fiúk...! Minden előzetesen levetített filmajánló jobb volt, mint a film - mert azok
legalább rövidek voltak.
Karácsonyi blog / 3. És természetesen Zorán
felriad éjszaka arra, hogy fáj a füle. Kezdődik... and so this is christmas...
http://www.youtube.com/watch?v=EZXlCUNm9cg
2012. december 5., szerda
Másik Magyarország... (félek Tőled!)
Egy amerikai újságíró véleménye Magyarországról:
Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek.
Ahol minde
Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik.
Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek.
Ahol minde
nki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.
Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik.
Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik.
Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan…
2012. november 30., péntek
Újból Virág... újabb vers... akkor... igen... majd AKKOR!
mikor
Erdős Virág, 2012. október 28.
Erdős Virág, 2012. október 28.
ha majd minden kisbalázsnak bealszik a mamája
ha majd nem lesz erőszak az együttélés szabálya
ha majd prímán megférnek a bringák közt a rollerek
ha majd szépen elhúznak a picsába a pollenek
ha majd nem lesz veszélyben a visszaszólás szabadsága
ha majd nem lesz akadály a ruházatom szakadtsága
ha majd nem fog megbűnhődni mindenki csak az az egy
ha majd nem lesz erőszak az együttélés szabálya
ha majd prímán megférnek a bringák közt a rollerek
ha majd szépen elhúznak a picsába a pollenek
ha majd nem lesz veszélyben a visszaszólás szabadsága
ha majd nem lesz akadály a ruházatom szakadtsága
ha majd nem fog megbűnhődni mindenki csak az az egy
ha majd minden hajléktalan besokall és hazamegy
ha majd nem lesz pokol ez az úgynevezett kánaán
ha majd nem lesz olyanom hogy bár a halál várna rám
ha majd nem kell kalkulálni börtönnel se kárhozattal
ha majd nem kell kivárni a rendezői változattal
ha majd nem lesz az a híres jogbiztonság lufi
ha majd nem lesz hazánk legszebb rózsaszála pufi
ha majd nem kell minden szabad helyre brendet építeni
ha majd nem lesz mit a magunk ocsmányságán szépíteni
ha majd nem a tartózkodásunkkal fogunk tüntetni
ha majd nem lesz egyszerűbb az áldozatot büntetni
ha majd minden kisiskolás úszkálhat az usziban
ha majd nem fog harminc ezüst csörögni egy pusziban
ha majd nem kell viselni a könnyítések terhét
ha majd nem lesz tizenháromezer forint per hét
ha majd nem kell hülyeségből történelmet írni
ha majd nem kell egyeseknek erőn felül bírni
ha majd nem lesz élet-halál ura minden helyi jegyző
ha majd nem küld mindnyájunkat padlóra egy hülye edző
ha majd minden kiakolbólintott birka beint
ha majd nem kell cuccolni és dobbantani megint
ha majd nem lesz bagatell hogy mi zajlik a végeken
ha majd nem lesz menő dolog babrálni a tényeken
ha majd nem a krisnásokhoz jár a haza ebédre
ha majd nem lesz minden oldal jelszavakkal levédve
ha majd nem lesz elegáns a másik felet kitakarni
ha majd nem lesz nehéz ennyi gyökér közül kit akarni
ha majd nem lesz lezárva a szabad sajtó útja
ha majd nem lesz telerondítva a múltnak kútja
ha majd lesz más opció mint döglött nyúl vagy öreg róka
ha majd minden eszkimóra jut egy nagyon kövér fóka
ha majd nem kell gonosztevők emlékének adózni
ha majd újra jogom lesz még jól oda se bagózni
ha majd frankón elmennek a fehérvári huszárok
ha majd nem lesz árulás ha úgy döntök hogy kiszállok
ha majd nem fog napról napra durvulni a tardi helyzet
ha majd nem fog falnak vinni minket ez a fura szerzet
ha majd nem lesz komilfó a tizenkilencedik század
ha majd minden kor a saját rossz költői ellen lázad
ha majd nem kell dalolni a sár helyett az azúrról
ha majd nem kell kanadáig menekülni hazulról
ha majd nem lesz alku tárgya minden jogos járandóság
ha majd nem lesz nemzetmentő taktika a várandósság
ha majd nem vész minden görcsös igyekezet kárba
ha majd hamupipőke is ellóghat a bálba
ha majd nem lesz etalon a lánykérés a havason
ha majd nem lesz hungarista hecckampány az avason
ha majd nem lesz egyre cifrább ez a cifra nyomorúság
ha majd lesz itt vidámság is nem csak mindig szomorúság
ha majd újra mókusokkal lesz tele a tabán
ha majd nem lesz probléma hogy romungró a babám
ha majd lustán ont az élet uncsi online mémeket
ha majd nem lát a gyanútlan szemlélődő rémeket
ha majd élünk mint a marci hevesen és gondtalanul
ha majd senki se jár köztünk se pórul se hontalanul
ha majd végre szabadság lesz hétvége és nyugi
apa mosdik anya főz és tévét néz a hugi
jövünk-megyünk teszünk-veszünk pirkadattól estig
kenesétől kapuvárig palkonyától pestig
lesz még egy kis ez meg az de amúgy minden klappol
s ránk is vár egy hosszú boldog derékfájós aggkor
akkor
ha majd nem lesz pokol ez az úgynevezett kánaán
ha majd nem lesz olyanom hogy bár a halál várna rám
ha majd nem kell kalkulálni börtönnel se kárhozattal
ha majd nem kell kivárni a rendezői változattal
ha majd nem lesz az a híres jogbiztonság lufi
ha majd nem lesz hazánk legszebb rózsaszála pufi
ha majd nem kell minden szabad helyre brendet építeni
ha majd nem lesz mit a magunk ocsmányságán szépíteni
ha majd nem a tartózkodásunkkal fogunk tüntetni
ha majd nem lesz egyszerűbb az áldozatot büntetni
ha majd minden kisiskolás úszkálhat az usziban
ha majd nem fog harminc ezüst csörögni egy pusziban
ha majd nem kell viselni a könnyítések terhét
ha majd nem lesz tizenháromezer forint per hét
ha majd nem kell hülyeségből történelmet írni
ha majd nem kell egyeseknek erőn felül bírni
ha majd nem lesz élet-halál ura minden helyi jegyző
ha majd nem küld mindnyájunkat padlóra egy hülye edző
ha majd minden kiakolbólintott birka beint
ha majd nem kell cuccolni és dobbantani megint
ha majd nem lesz bagatell hogy mi zajlik a végeken
ha majd nem lesz menő dolog babrálni a tényeken
ha majd nem a krisnásokhoz jár a haza ebédre
ha majd nem lesz minden oldal jelszavakkal levédve
ha majd nem lesz elegáns a másik felet kitakarni
ha majd nem lesz nehéz ennyi gyökér közül kit akarni
ha majd nem lesz lezárva a szabad sajtó útja
ha majd nem lesz telerondítva a múltnak kútja
ha majd lesz más opció mint döglött nyúl vagy öreg róka
ha majd minden eszkimóra jut egy nagyon kövér fóka
ha majd nem kell gonosztevők emlékének adózni
ha majd újra jogom lesz még jól oda se bagózni
ha majd frankón elmennek a fehérvári huszárok
ha majd nem lesz árulás ha úgy döntök hogy kiszállok
ha majd nem fog napról napra durvulni a tardi helyzet
ha majd nem fog falnak vinni minket ez a fura szerzet
ha majd nem lesz komilfó a tizenkilencedik század
ha majd minden kor a saját rossz költői ellen lázad
ha majd nem kell dalolni a sár helyett az azúrról
ha majd nem kell kanadáig menekülni hazulról
ha majd nem lesz alku tárgya minden jogos járandóság
ha majd nem lesz nemzetmentő taktika a várandósság
ha majd nem vész minden görcsös igyekezet kárba
ha majd hamupipőke is ellóghat a bálba
ha majd nem lesz etalon a lánykérés a havason
ha majd nem lesz hungarista hecckampány az avason
ha majd nem lesz egyre cifrább ez a cifra nyomorúság
ha majd lesz itt vidámság is nem csak mindig szomorúság
ha majd újra mókusokkal lesz tele a tabán
ha majd nem lesz probléma hogy romungró a babám
ha majd lustán ont az élet uncsi online mémeket
ha majd nem lát a gyanútlan szemlélődő rémeket
ha majd élünk mint a marci hevesen és gondtalanul
ha majd senki se jár köztünk se pórul se hontalanul
ha majd végre szabadság lesz hétvége és nyugi
apa mosdik anya főz és tévét néz a hugi
jövünk-megyünk teszünk-veszünk pirkadattól estig
kenesétől kapuvárig palkonyától pestig
lesz még egy kis ez meg az de amúgy minden klappol
s ránk is vár egy hosszú boldog derékfájós aggkor
akkor
2012. november 11., vasárnap
füstölgés... készpénzért
Nagy előrelépést
jelenthetne, ha végre sikerülne bizonyos prioritásokat tisztázni, legalább
magamban, magammal… Itt van például a KMO képzés mozgósítása, a Könyv, az Irénke-féle
könyv, és a Zabhegyezőnek tartandó képzési alkalom, meg mondjuk a Nagyváradi
Szakmai Nap. Tök egyszerű a képlet… látszólag.
Várad…
Akár én is mozgósíthattam volna…, csakhogy így is vannak 222-en! Milyen jó,
hogy nem fektettem bele több energiát – és milyen kár, hogy a mieink nem kaptak
róla értesítést Tőlünk! Csakhogy dönteni kell! Nehéz, nehéz… közgazdaságilag
egyszerű a képlet: korlátlan időt rá lehet fordítani a Váradi projektre… és még
talán jobb is lesz… de több pénzt már nem kapunk érte! És így is, úgy is jó
lesz – erre garancia a véres veritékkel, Q sok munkával összerakott program… és
a felkért trénerek személye.. és hozzáállása… És Ők is ingyen csinálják, a dicsőségért…
csak hogy mégse legyen olyan egyszerű a képlet.
Irénke –
féle könyv… már megint “csak” a tisztesség vezet… de mire elég ez? Szégyeljem-e
magam, ha nem kellő lelkesedéssel, de mindenképpen nem kellő határidőtartással
viszonyulok egy szép nagy RÁMKÉNYSZERÍTETT non-profit projekthez, amiből anyagi
haszon semmi – ja, lesz majd 25 kötetnyi raktározási gond, amiket
elajándékozgatok majd, és ha egyszer-egyszer el is adok egyet-egyet, “na jó,
akkor legyen annyi, ha annyi van Nálad…” felkiáltással. És közben perzse
zseniális… Akkor miért nem zseniális a projekt is? 2.000 euro, 600. 000 Ft.- és
egyetlen ember lesz elégedett: a nyomdász. De miért Ő keres – az én véres veritékem
árán? Ja, én meg majd büszke leszek… kösz, nem! Haj, majd beleírom a szakmai
életrajzomba és a publikációs listámba… hja, kösz, nem olvassa soha senki,-
legfelebb aki írja L
Zab-
hja a nosztalgia… és emelett a szükséges jószomszédi viszony… Öt éve nem tudom
őket rávenni arra, hogy a Nagytábor felhívását akár csak közzétegyék…! Egy
olyan pályázatba megyek dolgozni, amiből 100. 000 Ft.-ot kellett visszafizetni…
illetve nem is kellett, határozat, döntés nem volt róla… mindegy… Anita, Enikő…
én meg megyek keccsölni majd’ 24 órára… azért, hogy valamennyit ledolgozzak az
adósságomból… na szép. De legalább végre képezhetek. Nesze, Sanyi, Te akartad,
hát most itt van a “bármiáron”... haszon: 25 soha-többé-nem-válaszoló e-mail
cím, amik nemsoká vissza is pattannak, gazdájuk meg eltűnik örökre. Sebaj… És
még annyi örömöm sincs benne, hogy a kedvenc nagyarcú poénommal kezdhessek: “tegye
fel a kezét, aki nem élt még akkor, amikor én először programigazgató voltam!” Bunkó…
Magázzam Őket? Nagyon tanárbácsis… tegezzem? Az meg oyan, mintha egy öreg mikulás
– jellegű tanárbácsi jópofizni, tegeződni próbálna…
M.M. –
a megújuló marketing, vagy a Zöld Könyv… - hát ezekkel nem érek rá foglalkozni ilyen
butaságok miatt… a hosszú távú tervekkel, a fejlesztéssel.. szégyen. A honlappal,
az adatbázissal…
A
hátralékok… lezáratlan képzések, feldolgozatlan jegyzetek, Anita
kicsomagolaltlan csontváz-rejtegető kufferjai… Ehh…
KMO
képzés. Vajon mi indolokná, hogy ne evvel ÉS CSAK EVVEL!!!!!!! fogllakozzam…??
Miért is ne abba tegyem a legtöbb energiát, amibe érdemes? Pontosabban: amibe
ANYAGILAG ÉRDEMES, MEGÉRI KIFIZETŐDŐ??? Avval az erengiával, amivel kicsalok
két fejezetet irénke könyvéhez, vagy egy szép képes e-mailt a Zaboknak, akik
sohase fogják elolvasni… avval az energiával lehet, hoigy gründolok 10
résztvevőt 200. 000 Ft,-ért…?
Most akkor
hogy is van ez?
Holnaptól új példaképünk lesz: Johnny CASH!
2012. november 10., szombat
JÓL HALAD A STADIONÉPÍTÉSI PROJEKT!
Két NB I-es mérkőzés: ÖSSZESEN 256 néző!
Vajon valóságosan
kik, milyen érdekből, milyen haszon reményében működtetik a magyar élfocit??? Minden eddiginél kevesebb, mindössze 256 néző
volt kíváncsi személyesen a magyar labdarúgó NBI két pénteki mérkőzésére. Csak
a történeti hűség kedvéért: a Siófok-Kecskemét (0-2) és az Eger-Lombard (1-1) . Néhány hete a német NEGYEDosztály(!) rangadóját Lipcsében 24.795
szurkoló tekintette meg a helyszínen; egy ELSŐOSZTÁLYÚ magyar bajnoki forduló NYOLC
MECCSÉRE átlagosan összesen 20-22 ezren látogatnak ki. Kandó utcai iskola alsós terembajnokság középdöntő: III. A – IV. B 257 néző!
Nagypályás
kiskapuzás: miként történhet meg, hogy a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia állja
a Székesfehérváron, A társasági adókedvezmény (TAO) támogatásból megvalósuló
létesítményfejlesztés mintegy 500 millió forintos önrészét?
A
teljes beruházás meghaladja a 1,5 milliárd forintot, amelyből egymilliárdot a
társasági adókedvezmény (TAO) keretében az állam biztosít, a fennmaradó
összeget a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia bocsájtja rendelkezésre.
Felcsút
újfajta sportágra tanítja a nebulókat: nagypályás játék, kiskapukon keresztül.
Mindezekkel
az adatokkal nem árt tisztában lenni, mielőtt a hazai stadionprojektre
tekintünk!
2012. augusztus 20., hétfő
Mi legyen...? Virág újabb verse
mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét,
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét,
kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje,
kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje,
ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét,
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét,
kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni,
kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni,
ki ne jusson ötről hatra,
kinek fussa futópadra,
Pulára meg Balira,
kit vegyenek palira,
kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány,
kinek jusson másfél bála angol-pólya adomány,
kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány,
kinek jusson, mér' is jutna, szar se jusson, ha cigány,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját,
kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját,
ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát,
ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát,
ki merengjen el egy régi, feudális szokáson,
kit érjenek kapitális tévedésből lopáson,
kinek legyen ad abszurdum reklamálni mersze,
ki merjen a jogaiért kiállni, na persze,
kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel,
ki próbálja nem feladni,
végül mégis adja fel,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára,
ki költse egy komplett pesti panel árát dudára,
ki ápolja klinikán az egészséges körmét,
ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét,
ki lásson a Hun West Travel irodával világot,
ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot,
ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is,
ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is,
ki rendeljen ülőbútort magának a neten,
kik lakjanak egyetlenegy félszobába' heten,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki utazzon még a világ végére is kocsival,
ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival,
ki vegye a nyakába egy papucsér' a plázát,
kinek vigye el a bank a vakolatlan házát,
kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt,
ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt,
kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet,
kinek kelljen beszerezni tüdőszűrő-leletet,
ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától,
ki keljen ki magából egy utastársa testszagától,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki járkáljon házastársi javallatra botoxra,
kit vigyenek akarata ellenére detoxra,
kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni,
kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni,
kinek hozzon télapócska sárgarézzel teli zsákot,
ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot,
kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira,
ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira,
kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni,
kinek legyen -- láthatólag -- kedve most is viccelni,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban,
ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban,
ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt,
kinek sértsen már a puszta létezése szabályt,
ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát,
kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát,
ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját,
ki átkozza el a saját sose látott anyuját,
ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat,
ki rándítson haladtában szemlesütve vállat,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki csinálja új kecóját trendire és takarosra,
ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra,
ki locsoljon François Voyer konyakot a kivire,
ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire,
ki tegye le egyik percről másikra a piát,
ki próbálja kivenni a lelencből a fiát,
ki lomizzon kisbiciklit, dínókat meg törpöket,
ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket,
ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni,
ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza,
kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza,
kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka,
kit viszont a vácrátóti köztemető árka,
kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén,
Budafokon, Budaligeten és Mátra-terenyén,
Békésbe' és Hevesbe',
s ki menjen a levesbe.
2012. június 14., csütörtök

Szombaton, június 16.án este hétkor búcsúkoncerttel zárjuk a Fonóházban az év elején indult Hobo klub első szezonját. Szeptembertől folytatjuk tovább.
Nagy örömet szerzett a Fonó bandánk és az én egyéb ötleteim befogadásával. Az eddig lejátszott 4 este számomra a néhai Lágymányosi Klub hangulatát idézte. Összesen 101 dalt játszottunk ezeken az estéken, kemény műhelymunka előzte meg a fellépéseket.
Befejeztem a "Dal a két sebzett hattyúról" munkacímű színdarabot, mely Vlagyimir Viszockij és Marina Vlady szerelméről és a énekes - színész - költő haláláról szól. Ezt október végén szeretnénk bemutatni a debreceni Csokonai Színház stúdiójában, Szűcs Nellivel a főszerepben. Vidnyánszky Attila rendezi, a másik szereplő én leszek.

Sebők Jánossal befejezéséhez közeledik egy párbeszédes könyv, ami 1945-től mostanáig tárgyalja a történteket. Év végére tervezik a kiadását.
Sok dalszöveget megírtam a "Reqiuem a bluesért" című ősszefüggő zenei előadáshoz, mely majdnem 20 év után első közös munkánk lesz Egonnal. Igazából a zenék elkészülte után alakul ki a végleges döntés, vagyis milyen formában mutatjuk be és miképpen publikáljuk.
Még a következő színházi évadban, február környékén kerülhet színpadra az "Utcazenész" zenés monodráma, amely a magyar rockzene 50 évét és sorsát követi. Lehet, hogy ezt is a Fonóban játszom, ahol talán sikerül egy "pódiumszínházat" létrehozni, miután a Budapesti Kamaraszínházat bezárták.
A Hobo és Bandája zenekar nem sírig tartóan változatlan felállású csapat, így ne lepődjenek meg, ha nemsokára meglátnak közöttünk egy tangóharmonikást, aki kétszer akkora, mint én, vagy énekesnőt, esetleg kőfaragókat és ballettáncosokat is.
Előkészületben van "H.Ö.M." munkacím alatt - a "L.Ö.M.", vagyis Lenin Összes Művei után szabadon - egy gyűjteményes kiadvány, amely az érzékeny szerző zsengéit (Szelep vagyok az ország fenekén...), plágiumait ("Mi a szaracénok serege vagyunk...), mániáit (MInt gímszarvas, kit s...be lőtt az ármány...) és minden fellelhető agyszüleményét (Jujj, mit csinálsz! Bejönnek...) közli. (Cenzúra és öncenzúra nélkül.)
Már nem buzdítom Önöket, hogy gyűjtsék a pénzt és költsék rám, amit én majd a Kanári szigeteken költök el. Inkább azt kérem, hogy őrizzék meg érdeklődésüket a zene, a költészet, a színház iránt
Szeretetüket, jóindulatukat és nyitottságukat ne rejtsék el, hanem mutassák ki egymás és mindenki felé, így talán megfordulnak a dolgok, legalábbis közvetlen környezetükben. Ennél többet ma nem nagyon tehetünk.
Várom Önöket midig és mindenhol.
Hobo

Piliscsaba, 2012. június 12.
2012. június 13., szerda
Óvodából... iskolába... (Donászi Magda verse... - kicsit másképp)
Kicsi magyar honfoglalók
Kácsor Zsolt| Népszabadság|
2012. június 12. |19 komment
Makón voltam múlt pénteken, az Amerikába szakadt Galamb mérnök és Pulitzer
szerkesztő szülővárosában. Fájlalom, hogy nem jártam ott sosem azelőtt, mert
meghitt és barátságos városka, legalábbis annak láttam: virágosnak, érdekesnek,
makoveczesnek, szépnek.
El is vándorol a népe lassan.
Merthogy fogy a makói, egyre fogy, ezt mondták nekem keserűen ott. S mi
lesz Makóval, mi lesz, ezt kérdezték tőlem, ha népe így megy el, neki a
világnak, mindegy, hová, csak innen el? A belvárosban ezen tűnődve sétálgattam.
S láttam, egymástól nem messze van ott szobra Szent István királynak és Fátyol
Misinek, a cigányprímásnak. Ez is milyen szép: egymástól nem messze áll a szent
király és a nagy cigány, egymáshoz közel, bronzban. Közelükben meg a híres
Josephek, a nagy szülöttek, kikre oly büszkék Makón. Mondták is nekem, hogy
kissé megbántva érzik magukat, mikor amerikai turisták hitetlenkedve csóválják
fejüket e szobrok előtt. Tényleg itt született volna Joseph Galamb és Joseph
Pulitzer?! Ezt szokták kérdezni Makón az amerikai turisták, s összeráncolt
homlokkal, értetlenkedve néznek körül. Igen, hát itt születtek, my dear
friends. Tényleg itt. Miért, nem néztétek ki őket ebből a tájból? Ó, ne!
Tudjuk, mi is tudjuk, tán egyikükből se lett volna Joseph, ha hazájukban
nemcsak bölcsőjük, de jövőjük lett volna. Itthon Galamb úr vajon mire vitte
volna? Ferenc József alatt autót tervezett-e volna? Itthon Pulitzer úr újságot
csinált-e volna? Mikszáthot elmegyógyintézeti oknyomozásra rávette volna?
Tudjuk, mi is tudjuk... De azért ne hitetlenkedjetek, fejeteket ne csóváljátok,
azt azért ne, my dear friends.
Szóval a nagy Josepheket néztem éppen, s a jenki turisták értetlenkedésén füstölögtem,
mikor egy csapat óvodásra lettem figyelmes: egy téren jöttek át, jöttek
kacarászva, és ősmagyarnak voltak öltöztetve mind. Amin azért kissé
meglepődtem. Papírból díszek a fejeken, varkocsok, pántok és fejékek, így ment
a sok kicsi makói honfoglaló.
Néztem őket, s tűnődtem rajta, hogy hová mennek vajon? Hol foglalnak hont
maguknak majd? Hol lesz maradásuk, ha a Nemzet Pávája a következő tíz kormányt
tényleg gúzsba köti? Ha mégis sikerül neki? Ha itt negyven évig pávatánc és
tündérmese lesz? Mi lesz veletek, kicsi magyar honfoglalók, ha a Nemzet
Pávájának terve sikerül?
Hol foglaltok hont majd?
Németországban? Angliában? Lesz vajon köztetek, kit húsz év múlva
németországi öregotthonban szólít magához egy Dame vagy egy Herr, hogy németül köszöntse,
s ágyából fölsegítse? Munkába álltok-e majd három műszakban angol nagyüzemben,
s mondjátok-e szépen, hogy thank you, thank you very much? Csapoltok-e sört ír
kocsmában, árultok-e cigit és elemet, esztek-e Dublinban kínait, s hálásak érte
lesztek-e? Vagy lesztek Londonban lenézett kelet-európai takarítók? Diplomás
segédmunkások és csomagolók? S lesztek-e érte hálásak, s mondjátok-e majd, hogy
thank you, thank you very much? Álltok-e majd Európában utcazenésznek,
koldusnak vagy drogdílernek? Vagy elhúztok innen Amerikába? Lesztek-e ott
mérnökök, befektetők, vállalkozók, filmrendezők? Vagy lesztek orvosok,
informatikusok, költők és zeneszerzők? Lesztek autótervezők, lesztek
lapszerkesztők? Lesztek idegenbe szakadt hazánkfiai, lesztek egyszer híresek és
gazdagok, lesztek Galambok és Pulitzerek, makói szobrok lesztek-e? A szemünkbe
majd belenéztek-e? Mondjátok-e majd, s vajon ejtitek-e szépen, akcentus nélkül,
hibátlanul, hogy American, I am an American?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)