Naplórészlet, életem első órarendbe
illesztett kalandpedagógiai foglalkozása után
Ferencvárosi ált. és Spec.
Szakiskola, 5.a / 5. b osztály
2005. szeptember 6.
„… és ha majd a 60. születésnapomra
megjelenik az emlékkötetem, akkor az utolsó oldalak valamelyikén, ameddig már
úgyse jut el senki az olvasásban, azért álljon ott az is, hogy milyen kár, hogy
idős (42-40-35 éves…) korára az agg Mester elméleti szakemberré
vált, és minden kapcsolata elveszett a gyakorlattal – és a külvilá gg al.
Arról is írjunk majd Tata, Mártély,
Túristvándi, Patca aranyozott lapjai között / mellett / fölött / helyett… hogy
más ugatni valamiről, és más csinálni,
hogy felkészülten is lehet valaki görcsösen alkalmatlan, hogy persze, lehet
ELŐADÁST tartani, de egész más FOGLALKOZÁST tartani. Hogy a leginkább
kételkedő, legkevésbé rokonszenvező, semmiféle szakmai kompetenciát el nem
ismerő, győri testnevelőtanár is
elnézőbb, mint a verekedő ötödikes Kálmán, mint Cooper Ádám (a runaway kid…), mint Ricsi, mint Lacika és
Vince… és türelmesebb, mint a különféle Vivienek, akik az első pillanatban
bátran és nyíltan kimondják: „ezt a szart?
De hát ez tök hülyeség!”
Igen, az élet nem csak csupa Tatai
Diadalmenet – ha néha szívesen el is feledkeznék erről… Nem csupa jólmenővállalkozás, virághímes mondatok az
akkreditációs űrlapon, amerikai jutalomüdülés, és tenisznézegetés közben is jól
haladó szivárványból épülő diadalív. Egy nagy lófaszt!
Háááát…
Legalább jobban meg tudom becsülni a kiégetteket, az elfásultakat, a
kétségbeesetteket, a cinikusokat – hja, legalább mi, alkalmatlanok tartsunk
össze. Kondor I. (életem első iskolai munkahelye) és Lenhossek… de hogy lesz
ebből Kontyfa? Persze, abból ishogy
lett az, ami lett: A Kontyfa… gondoljunk csak arra, hogy milyen volt a Kontyfa
első évnyitójára elindulni, vagy milyen színvonalú volt az első szüreti bál..
vagy mikor lett csönd először a Kondor I ebédlőjében…
Magamban bocsánatot kértem a
Mestereimtől, és Mentoraimtól: bocs Matt, Mike, Jim, Mike, Alex!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése