Iványi Gábor - Húsvét után

Részlet Iványi Gábor írásából:

"Adott egy kis kiszolgáltatott nép, melyet rabszolgaságba kényszerít a magát istennek képzelő fáraó. A láthatatlan és örökkévaló Mindenható a szabadság istene. Nem lehetőségként hagyja ránk, hogy szabadok legyünk, hanem kötelezettségként. Mózesnek újra és újra oda kell állnia a fáraó elé ezzel az egyszerű mondattal: " Engedd szabadon népemet!" 

Mivel a zsarnok erre nem hajlandó, neki és népének tíz csapáson keresztül kell megtanulnia, hogy a történelem kerekét nem ő forgatja, hogy a fekélyek vírusaival szemben, vagy a békák és szúnyogok támadásai ellen nincsenek hathatós eszközei. 

Természetesen, ha végül az elsőszülöttek éjszakájának hatására el is engedi rabszolgáit, nem tud megtérni a zsarnoki gőg gyógyíthatatlan betegségéből. Nem lehet megegyezni vele. Képtelen kompromisszumra. Mindig csak a látszat kedvéért hátrál meg, hogy aztán új erővel erőszakolhassa tovább az elnyomottakra diktátori hatalmát. Őt csak megdönteni lehet. Csakis a Veres-tenger hullámai vethetnek véget démoni törekvéseinek.

A szabadulásnak azonban ára van. A húsvéti bárány vére az ajtófélfán a függetlenség szimbóluma. Ezt a gondolatot viszi tovább nagypéntek és húsvét véresen komoly üzenete is. Igen, valaki áldozatot hoz azért, hogy mi valamennyien az élet és a szabadság diadalát ünnepelhessük. Mert nem a halál az Isten, nem a jogfosztás és a rabszolgaság az ember természetes állapota. sorsunk a mindenáron való szabadság megélése, és mindannyiunk számára való elismerése. 

Áldja meg az Örökkévaló a legkiszolgáltatottabbakat, az időseket, akik egyedül készülnek a nagy útra, az orvosokat, ápolókat, mentősöket, szociális munkásokat, akik az életükkel játszanak. De micsoda játék ez! Legyenek áldottak a taxisofőrök, a kamionosok, az áruszállítók, a boltosok, a postások, és pénztárosok, a rendőrök, a drága önkéntesek, a munka nélkül maradt művészek a felolvasásaikkal, hangoskönyveikkel, a nagyszívűek, akik kitalálják az esti éneklést és közös erkélyen át kiáltott ünnepléseket, és áldottak legyenek azok is, akik észreveszik, ha a veszedelem árnyékában egyes politikusok éjszakai salátatörvényekbe rejtik diktatórikus gátlástalanságaikat. 

És legyenek áldottak, akik csak csendben várnak, imádkoznak, vagy remélnek. 

Mert íme, a rügyek kifakadnak, a madarak énekelnek, a szerelem, a kedvesség, a nevetés, az öröm nem hallgat el semmiféle lopakodó veszedelem hírére sem."