Egy kampó a
falban…
Ha valaki belép a Természettudományi Kar kari tanácstermébe és felnéz az „égre” (na jó, a plafonra), akkor megláthatja a hazai élménypedagógiai oktatás eddigi egyetlen felavatott emlékművét, két plafonba rögzített vaskampó formájában… Mi is ez, és hogy került oda?
Történt,
hogy 201X augusztusában Dávid Anita, a PTE TTK Földrajzi
Tanszékének akkori munkatársa és Varga Emese, a Szentágothai Szakkollégium
jeles diákja elvetődtek a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely táborába, ahol részt
vettek egy akkreditált pedagógus-továbbképzési programon, legnagyobb
tetszésükre és megelégedésükre. Tőlük eredt az ötlet, hogy ezt az
élménypedagógiát be kellene vinni a pécsi egyetem falai közé. Be kellene… be
lehetne?
Jómagam az
Egyesült Államokban, Pittsburgh városában a Pressley Ridge Alapítványnak köszönhetően ismerkedtem meg a
módszerrel 2004 környékén. Bár Pécsett szereztem
egyetemi diplomámat, de az rég volt, akkor még se élmény, se pedagógia, se
szakkollégiumok. Elképzelésem sem volt arról, hogyan lehetne ennek a
különleges, de egyelőre szokatlan pedagógiai megközelítésnek teret biztosítani
a felsőoktatásban. Volt ugyan néhány bátortalan próbálkozás (Nyíregyházától
Budapestig), de tartós eredményt nem értünk el.
Anitának és
Emesének köszönhetően Hatvani Zsolthoz, a Szentágothai Szakkollégium
igazgatójához fordultunk. Zsolt elfoglalt volt (mint mindig), lelkes (mint
mindig) és a háta közepére kívánta az adminisztrációt (mind mindenki). Így
aztán beszélgetésünk során kiderült, hogy az élménypedagógia jövője egyetlen
dolgon múlik: sikerül-e kitöltenünk a megfelelő formanyomtatványt ahhoz, hogy a
kurzus bekerüljön a neptun rendszerébe.
Komlosi Laci rektor/dékán/irodavezető
úr kezdetektől támogatta, hogy az új, kredites tárgy megjelenjen a kínálatban,
mondván, ha már dj kurzus is volt és tarokkozni is lehet tanulni…
Így aztán
szeptembertől megindult az oktatás, némileg kísérleti jelleggel, az órák
helyszíne Zsolt irodája volt, a Halassy Olivér teremben (EMELET, AJTÓ).
Minden alkalommal lelkes asztaltologatással kezdve a tanórát, átrendezve
széket, iratokat, tolltartókat, laptopokat és bírálatra váró szakdolgozatokat
egyaránt.
Kezdetben
bárki jöhetett: PTE-s diákok, oktatók és irodai munkatársak, pécsi és Baranya
megyei pedagógusok, tanodavezetők és óraadók, a Hittudományi Főiskola hallgatói,
Horvátországból átjáró lelkész, Pestről leutazó újságíró, civil szervezetek
munkatársa és tapasztalt élménypedagógiai tréner… mindegy, csak meglegyen a
létszám, ami ahhoz kell, hogy csoportról, interakcióról beszélhessünk.
Tartottunk
órát irodában, folyosón, udvaron, aulában és lépcsőfordulóban. És közben
elkötelezettnek éreztük magunkat, forradalmi hevülettel. A harmadik évben kerültünk
át a jelenlegi állandó helyszínünkre a Kari Tanácsterembe, ami méretében is
megfelel, és a bútorok állandó oda-vissza rendezgetése sem zavar senkit.
Abban az
évben történt, hogy Gábriel Róbert dékán/rektor
úr meglátogatta az egyik órát. Épp egy
klasszikus (sőőőt: A Klasszikus!) gyakorlat zajlott Időkapu címmel. A
résztvevőknek évfolyamtól, státusztól és testsúlytól függetlenül egy levegőben
lógó óriási kockán kellett átbújniuk, átugraniuk, átmászniuk… ki-ki ahogy bírt:
tigrisbukfenccel vagy a többiek ölében, de mindenképp segédeszköz nélkül. A
kocka egy kötélen lógott alá a plafonra rögzített projektorról. A dékán/rektor
úr legalább egy fél órát töltött velünk
figyelemmel követve a feladatot és az azt követő feldolgozást. Búcsúzáskor
jelentőségteljesen visszanézett az ajtóból, majd később Zsolt tolmácsolta a
hosszú pillantás mondanivalóját: „Na, Sanyi, ha fent marad a projektor, akkor te
címzetes docens leszel, ha nem marad fenn… akkor neked úgyis mindegy.”
A rákövetkező félév nyitó alkalmára Zsolt felszereltetett
két kampót a plafonba… örök időkre kijelölve az élménypedagógia helyét a hazai
felsőoktatásban, és örök időkre meghatározva azt a gyakorlatot, ami kimozdít és
ami elkötelezettséget kíván, magas fizikai kockázattal jár, de evvel arányos a
tanulási élmény is. Ez maga az élménypedagógia. Tesis fiúk, pszichós lányok…
tessék kipróbálni!
Bányai Sándor,
PTE címzetes egyetemi docens
PTE címzetes egyetemi docens
(Sikerült. Fennmaradt. Itt vagyunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése