Kicsi Rigó köpenykéje

    

Szóval akad egy megyéspüspök, aki 30 milliárdos állami támogatásból (tehát az én pénzemből és a te pénzedből) felépíttette a lakitelki Hungarikum Ligetet, turult mintázó lovardával, Nimród csillagképet mintázó footgolf pályával, borkatedrálissal, termálfürdővel, kupolás barlangmedencével, hotellel és kempinggel,

   megyéspüspök, aki megkapta a kormánytól a 17 milliárdra becsült zánkai gyerekvárost, kapott még hozzá 26 milliárdot felújításra, plusz kap évi 4-5 milliárdos működési forrást (mindezt úgyszintén az én pénzemből és a te pénzedből),

   megyéspüspök, aki ugyancsak a kormánytól megkapta a fonyódligeti tábort, s így lett az állami forrásokból épített vagy felújított ingatlanok egyik legnagyobb tulajdonosa (feltételezem, rendesen visszacsurgatva az én pénzemből meg a te pénzedből a gazdái zsebébe),

    megyéspüspök, akinek köszönhetően a Szeged-Csanádi Egyházmegye ingyenesen megkapta Mészáros Lőrinc dresszgyártásra szakosodott, milliárdos bevételű kötöttárugyárának részvényeit,

    megyéspüspök, aki amúgy hatalmas gourmand hírében áll, ennélfogva magától értetődő, hogy a Szegedi Dóm alatt kiépített egy luxuséttermet, garantáltan friss, az Adriáról érkező napi halszállítmányokkal, egyedül az országban itt kapható montenegrói sörrel, mediterrán jelleggel, mert ahogy a megyéspüspöktől tudható, a milánói dóm környéke a gasztronómiai példaképe (a milánói dóm emlegetésével végre egy szakrális szempont is felbukkant),

    megyéspüspök, aki 14 milliárdos állami támogatásból (vagyis újfent az én pénzemből, meg a te pénzedből) felhúzott Szegeden egy stadiont, amely az áldott csengésű Szent Gellért Fórum szerény elnevezését kapta a keresztségben, vannak ott amfiteátrumok, teniszpályák, edzőtermek, szabadtéri hibrid pályák, van rendezvényközpont, továbbá ez a megyéspüspök tartja fenn, naná, állami pénzekből a Szeged-Csanád Grosics Akadémiát, s akinek ennyi jó kevés, az tudja meg, hogy a stadionnak még kápolnát is sikerült építeni.

    No már most, a kápolna (capella = köpenyke) szó onnan ered, hogy amikor a pannóniai születésű Tours-i Szent Márton katonaként a téli hidegben egy nélkülöző, kifosztott és kegyetlenül bántalmazott koldussal találkozott, azonnal megosztotta vele saját köpenyét. A kettévágott köpeny ereklye lett, s a királyok magukkal vitték a csatáikba, ahol egy külön kis sátrat kapott a capella, a fél köpenyke. Szent Márton tehát nem elvett a szegényektől, hanem épp ellenkezőleg: adott nekik.

    De visszatérve a szegedi focistadionnak a kápolnájára! Rendkívül érdekelne, hogy a Budapestre, az MTK elleni meccsre induló Szeged-Csanád Grosics Akadémia szurkolóit indulás előtt vajon ebben a kápolnában igazította el a megyéspüspök a „zsidóbűnözés” mibenlétéről, arról, hogy „igenis van zsidóbűnözés, zsidóbűnözés, zsidóbűnözés”? Itt mondta el nekik, hogy például az a bizonyos zsidó ישוע (Jesua) vagy az eredetileg Simonnak nevezett Péter, avagy a farizeus Saulból Pállá lett hittérítő – és sorolhatnám hosszasan – milyen bűnözői tevékenységet folytatott, amiért mind a hármat az állami hatóságoknak ki kellett végezniük?

    Bezzeg a megyéspüspök wellness központja, termálfürdője, borkatedrálisa, Dóm alatti luxusétterme, Európában is egyedülálló footgolf pályája, lovardája, kupolás barlangmedencéje, balatoni táborai, kempingjei, szállodái mind, kivétel nélkül a keresztényi hitélet szolgálatába lett állítva, mintegy bizonyítván, hogy Kiss-Rigó László megyéspüspök környezetében fel nem merülhet a „kereszténybűnözés” fogalma.

    Én most kizárólag a focirajongó miniszterelnök által hangoztatott zéró tolerancia jegyében volnék bátor érdeklődni az MLSZ Fegyelmi Bizottságának tagjainál, eljutott-e a fülükhöz a szegedi szurkolók vidám csasztuskájának a híre, amellyel sikerült felhőtlenné tenniük a stadionban vagy a tévé képernyője előtt ülő szurkolók egy jelentős részének szórakozását, akiknek tiszta vagy kevert fajúságáról ugyan eddig még nem érkeztek hírek, de ha így folytatódnak a dolgok, előbb-utóbb érkezni fognak.

    Persze, ha az MLSZ hatalmasságai épp a Szegedi Dóm alatti luxusétteremben ízlelgetik az Adriáról érkezett friss rombuszhalat, netán ezekben a percekben kilovagolnak a turult mintázó lovardából, esetleg belefeledkeztek volna a borkatedrális áhítatos csöndjébe, akkor persze tekintsenek el a kérdésemtől.

/Gábor György/

<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpermalink.php%3Fstory_fbid%3Dpfbid027JQcoqAc4pR3TQCQDcBiGNPfs3GwMXK9at9RhLLBfBB6keyREhvbakuqBVZHzvByl%26id%3D100002038264412&show_text=true&width=500" width="500" height="265" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>

Anyám kún volt, apám félig...

Anyám sváb volt (Schweigshtil). Apám sváb volt, talán kicsit román, bolgár (?) kicsit cigány, vagy tán egészen az (Bulger). Sohasem volt egyetlen árja felmenőm sem, az egész egy naaaagy... középeurópai fajtakeveredés. És ez így van jól, sohasem akartam másképp és én erre vagyok büszke, és így. És szégyellem, hogy orbán viktor így beszélhetett ma. És szégyellem, hogy nem fütyültétek ki és nem dobáltátok meg és nem vetettétek medvék elé.

Rajnai Henrik

Köszönöm a mellékelt képet! Bocsánat Sanyi, de ezen a fotón én a gyerekkorom barátait és tiszteletre méltó szüleit: Pötyi nénit és Sanyi bácsit látom, azokat akik szorgalmát mindig csodáltam. A munkájuk és családszeretetük minősítette Őket, sosem az, hogy milyen népcsoporthoz tartoztak.

Baginé Pintér Liliann

Magam is 4 magyarországi nemzetiség vérvonalát hordozom... a férjem hozzáadott még kettőt. Gyermekeink tehát magyarok. De mindannyian Homo Sapiens Sapiens-ek vagyunk. Bennünk nincs fajok keveredése. Az ember ugyanis egy faj. Az emberszabásúak közt találunk több fajt. Valaki ezzel nincs tisztában?!

Aniko Bányai

Sanyi! Csak zárójelben : Még az is lehet, hogy a Bulger név örmény eredetre utal, Erdélybe a 16. században rengeteg örmény települt be és egy örmény erdélyi családnév gyűjteményben a "Bulgár" névre bukkantam ami akár az évszázadok alatt "Bulger-re is torzulhatott. Mint tudjuk a Kárpát- medence a népek hatalmas olvasztó tégelye és ennek megvan a maga rejtélyes szépsége. Csak a szégyenletes miniszterelnökünkhöz hasonló politikusok azok akik itt mindig indulatokat szítottak.

Stygár László

"Én, mint kevertfajú, Budapest belvárosában született, nettó adóbefizető magyar állampolgár - akihez képest Orbán Viktor egy migráns (Budapestre migrált egy jobb élet reményében), továbbá egy ingyenélő, a haza érdekei ellen cselekvő és fellépő bűnöző - teljes mértékben elhatárolódom Orbán mai, náci gondolataitól, megnyilvánulásaitól. Ezennel semmilyen formában nem tekintem Orbánt engem képviselő illetőnek, akármilyen tisztséget is hordjon papíron. Bármit beszél, bárkinek, azt nem teheti az én nevemben. Náci kollaboránssággal vádolom mindazon résztvevőket, akik a beszédet csendben vegighallgatták, alatta nem távoztak a helyszínről."

Annyi mindent kéne még elmondanom... (FTC - Slovan 1-2)

Szép volt Fradi!

Megvédtétek a magyarok böcsületit! 

Nem kell szégyenkeznie Wingo, S. Mmaee, Kovacevic, Civic, Laidouni, Mercier, Zachariassen, Esiti, Nguen, Auzqui, F. Boli, Bassey, Traoré, Loncar közül senkinek! Meg Sztanyiszlav Csercseszovnak se! 

Hajrá Fradi, hajrá Magyarok! 

GYerekfesztivál XXIX. (Életem főműve...)

 Gál Csilla (Nyuszika) írta, Marosvásárhelyről:

"20. Alkalommal vettem részt idén a Nemzetközi Zabhegyező Gyerekfesztiválon. KÖSZÖNÖM a lehetőséget és az élményeket! Elismerésem Sándor Bányai, marandandót alkottál!

Óh, azért az, hogy én alkottam...  Hízelgő, megható, de mára erős túlzás! Harminc év... És ha nem is én alkottam, de életem főműve. Bizonyos szempontból az első, a legnagyobb és az egyetlen... Köszönöm... és Köszönöm Nektek, Ifik, Animátorok, Zabhegyezők, Zabok, Zabisok... mindannyiótoknak!

El Camino

 És ha csak egyetlenegy mondatot küldhetek Neked az Útra, akkor ez legyen az:

"A világ végén örömről beszélni,

Tolvajoktól alamizsnát kérni.

De én megteszem, 

mert Érted, Fiam, megéri,

megtanít(-ott)alak Emberként élni

De most csak aludj tovább!"

Benne van a Short List-ben is

https://www.youtube.com/playlist?list=PL3MjHF4295crV9WCZ94Vk4exWS-359k_a

Hapsi-Betli (-és Latte)

 Egyszer majd megírom Őket is, talán. 

Sosem lesz könnyű... :-(

"...mert szerintem, ha valaki hetven évig tisztességesen játszott, joga van eldönteni, hogy teszi le az ultimót az asztalra" (Magyar Atom- Doktor Simon Pál, tudod, amelyikben az "egymilliópicikrisztus" van...)

Hát elment az utolsó baloldaliak egyike, a jelen kíméletlen kritikusa, a Nagy Mesélő, Gyuri bácsi is. Jókat fognak beszélgetni meg sakkozni Apámmal és ha szerencséjük lesz, nem olvasnak közben Népszavát a mai Magyarországról. Sohasem lesz neked könnyű EZ a föld. Nem az a fajta ember voltál...

Emlékét őrizzék szeretett és fontos könyvei, időrendben, a teljesség igénye nélkül, a kedvenceim:

• Az idegen bajnok;

• a Magányos pavilon;

• a Gázlámpák alatt;

• Az Elátkozott Hivatal;

• A „Lakinger Béla” zsebcirkáló;

• Az elbocsátott légió;

• a Tisztelet Komlónak;

• a Negyven prédikátor;

• a Titkos záradék (Hitler Magyarországon);

• Az Őrség panasza;

• a Ferencvárosi koktél (H. Kovács történeteiből);

• a Mandarin, a híres vagány;

• az Akit a mozdony füstje megcsapott…;

• A beszélő disznó;

• a Magyar atom;

• A szent tehén (Riport a textiliparról);

• az Égi szekér;

• A napló (Che Guevara naplója);

• A pénz szaga (Riport a kamionsofőrökről);

• a Ki ölte meg a Holt-tengert? (Riport Izraelről);

• a Bűn az élet... (Riport a rendőrökről);

• az Ég a Duna! (Riport a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőről);

• az Európa hátsó udvara (Riport Keletről);

Választási térkép

 Aham... 

Új tavasz jön...

 

Sokat dolgozunk. Szépen szeretjük egymást. Örömmel szeretkezünk. Vigyázunk az egészségünkre. Töltünk időt a Barátainkkal. Töltünk időt együtt. Ülünk (alszunk...) a napon. Keresünk pénzt. Költünk. Jókat eszünk. Tervezhetünk előre. Süt a Nap. 

Tavasz lesz.

Veled.

Közbeszerzési értesítő - nem lesz több győzelem

– Győzök? Nagyon izgulok!

–  Sajnos csak a választások után lesz eredményhírdetés. Ha jó helyre szavazol, győzünk. Ha mi győzünk, Te győzöl. Jaj, alig győzöd majd...! Ha Győző győz... akkor baszhatod, Te korrupt csaló szar! 

Egy búcsú(?)koncert margójára (indulatos) / a bolond levele kisfiához

egy búcsú (?) koncert margójára (indulatos)

Hobó!

És én ezt is meg fogom bocsátani Neked!

Mert Te így is a legnagyobb hatású apostol, népművelő, lángoszlop és szirt maradsz az életemben…  de a méltán elfeledett Rejtő-lemez, és a Lakáj dal csak időpazarlás.

Persze, a Sportcsarnok kötelező helyszín ugyan, de sajnos, a színpada túl nagynak bizonyult és bizony fény és látványtechnika kell a betöltéséhez, és a videóvetítések színvonala ingadozó volt Egon és Mecky (minden idők legjobb képe róla!) képétől a C64-es Commodore képernyővédő szintű bugyborékokig meg csíkokig. És a banángeci nyalogatás mára már gusztustalan, ordenáré és undorító. 77 / 59 évesek vagyunk, nem kamaszok, akik azon tudnak élvezkedni, hogy most végre már ezt is szabad! És az is szar, hogy a kivetítő kameramanja nem tudja megkülönböztetni a gitárszólót az éppen pihenő zongoristától.

És a „Viharban születtem”-ből sem kell nekem wearetheworlds-show, na, jó, azt még meg tudom bocsátani, mert Mecky hangját sikerült olyan jóra kikeverni, mint utoljára a Nyári éjek asszonyában volt 1979-ben.

És igen, méltó Hozzád, hogy kiállsz egy nézőért (rajongóért…), akit épp’ a biztonságiak rángatnak ki…

És jó volt a szájharmonikás-gitáros-énekes fiú (Büdi Szilárd), bár sokáig azt hittem, Ő a Hé, magyar Joe-s Rácz József, de nem. De ő nagyon jó volt!

És az is jó, hogy dacolsz a COVID-dal, de ha betegség után 120 percet bírsz, akkor 120 percet kell játszani, és nem 180+-t, bármilyen kemény is ez. És értem, hogy a Sportcsarnok közönségét nem lehet hazaküldeni két óra után, és azt is értem, hogy a Csarnokot nem pótolja két Muzikum, egy Rózsa Műv Ház meg egyszer a dabasi sportcsarnok… És az is jó, amikor besétálsz a Hetedik alatt a közönség közé, de lihegni hallani Téged már fájdalmas, és elakadni, szótagokat kihagyni, téveszteni nem jó érzés hallani.

És Neked nem kell happybirthday torta, mert Te nem vagy egy csikidam-fiú…, és sosem fogom megérteni, hogy mit keresett, mit kereshetett a színpadon schmuckandor-féle senkiházi, mondd, ugye, nem, ugye, nem, ugye a koncertszervező Broadway mehet el a picsába? Reménykedem, még mindig reménykedem, hogy ők nem képesek megérteni a Hobó életművet… és nem valaki más.

Szívesen megnéztem volna, ahogy néhány évvel korábban a tortát a pofájába nyomva lerúgdosod és lepofozod a színpadról azt a darab szart. És utána eljátszhattátok VOLNA(!) a „Tudod, hogy nincs bocsánat”-ot, mert nincs, ezért nincs!

Köszönöm, Hobó, hogy vagy nekem, túl a Kopaszkutyán és a Vadászaton, Viszockij és I love You, Budapest, köszönöm, Bolond és köszönöm, Oroszlánszelídítő!

Köszönöm, Hobó!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

KIEGÉSZÍTÉS: Hobó levele Kisfiaihoz FAcebook, 2022. február 18-án, öt nappal a koncert után

Kedves barátaim, tisztelt nézők!

A hazámban folyó elképesztő gyűlölködéshez, a megállíthatatlan járványhoz, hozzájött néhai társam és kollégáim elvesztése, a betegségem, így elég sötét időszakot élek mostanában. Keserű szívvel, nehéz köveket görgettem hónapok óta és nem voltam felkészülve ekkora nézőszámra, sem ilyen szeretetáradatra. Torokszorítóan szép érzés volt szembenézni Önökkel, nyolcezer nézővel.

Nem Hobo Blues Band emlékkoncertre készültem, nincsen semmiféle nosztalgiám. Megyek tovább azon az úton, amire 1978-ban léptem és a „Hé, magyar Joe!” nekem ma ugyanolyan fontos, mint az „Oly sokáig voltunk lenn”, a „Circus Hungaricus”, vagy a „Vadászat” volt. Még akkor is, ha nincs akkora közönségsikere, mint az előzőeknek. Sőt, abban bízom, hogy még újabb dolgokkal jöhetek elő.

Bár évtizedek óta jártatom a számat, hogy „a hétköznapok embere vagyok”, de ez az este felülírt mindent. Ilyen ünnepről és ünneplésről még álmodni sem mertem. Meghaladta a szocialista személyi kultusz minden kritériumát. (Itt jönnék Brezsnyevvel, de ma nem merek.)

Schmuck Andor megjelenése pedig vitt mindent. Ha Mick Jagger jött volna a színpadra a tortával, akkor sem döbbentem volna meg ennyire. Igazából a kivetítőn megjelenő két zanzibári hölgy köszöntőjét meg sem tudtam élni, mert véletlenül féloldalt néztem és megláttam Schmuck urat, aki végtelen kedvességgel mosolyogott rám és megölelt.

Életem talán legnagyobb sikere volt, hogy miután elénekeltem „A csermely halkan zúgott” kezdetű Schubert világslágert és senki sem dobált paradicsommal.

Az pedig, hogy a koncertet szervező Broadway produkció titokban idehozta az est fénypontját, - S.A. - arra mutat, hogy még nálam is nagyobb gengszterek is vannak a szakmában.

Gál Isti, Kiss Zoli és Igali Csanád évek óta játszanak velem, György Attila pedig nemrég csatlakozott, így csak Büdi Szilárd nevezhető vendégnek, aki több Hobo számot tud, mint én. Ám utólag úgy tűnik, nem volt ellenükre, hogy elviseljenek.

Le kell hogy írjam, hogy ilyen szintű kiszolgálást, reklámot és odafigyelést eddigi pályafutásom során még nem kaptam. Köszönet érte Kovács Szilviának, Szabó Andrásnak és a Broadway produkció munkatársainak.

Mellettük Szabó Attila volt a személyem körüli miniszter, aki minden lépésemre odafigyelt, a színpadról is ő szedett le, ráadásul a zanzibári hölgyeket ő vette rá a „Happy Birthday To You” előadására és felvételére, így lehetséges, hogy jövőre Mumbulu Bumbulu zanzibári kultuszminiszter meghívására viszonzásul ott fogom előadni a „Zwillinger Lola” című áriámat.

A kivetítő képeit és filmjeit a „nagy” Krokavecz Viktor szerezte-tervezte, míg a Szatyi produkció kiváló berendezéseinek használatával Herr Ottó Tivadar hangosította a bulit.

Ilyen hadsereggel a hátam mögött volt bátorságom József Attila „A hetedik”-jét az emberek között mondani, de annyian akartak velem együtt énekelni, hogy a dolog „művészi” része elveszett, ám megbizonyosodhattam arról, hogy sokszorosan többen ismerik a verset, mint ahányan belekiabáltak a mikrofonba. Fantasztikus volt hátulról látni a sok boldog embert, akiknek fogalmuk sem volt, hogy ott lopakodik mögöttük az öreg ripacs.

Az az energia ami ezen az estén Önökből áradt felém, hosszú időre elég ahhoz, hogy ne sajnáljam magam és ne nyavalyogjak állandóan a világ folyásán.

Valamikor azt írtam, „a szabadság magányos dolog” és ezt magamra értettem. Hát lehet, hogy ez akkoriban igaz volt, de vén fejjel örömmel látom, hogy nem vagyok egyedül és szabad maradhattam.

Köszönök mindent. Isten megáldja Önöket!

Tisztelettel Hobo

(Közbevetés tőlem: NEM! NINCS BOCSÁNAT!)

Utóirat.

Számtalan kérés érkezett a dalok listájáért. Íme:

1. Prológ

2. Halál apa blues

3. 45-ös blues

4. Lakájdal

5. Csillagok

6. Ki vagyok én?

7. Gazember

8. Rolling Stones blues

9. A család

10. Operett

11. És jött a két Latabár

12. Leila, az arab démon

13. Gorcsev

14. Kisember

15. Circus Európa

16. Oroszlánszelídítő

17. A fattyú

18. Lakoma

19. Hajtók dala

20. Mesél az erdő

21. Farkashajsza

22. Blues Jim Morrisonnak

23. A vadászok kivonulása

24. Éjszakai Budapest blues

25. Az új Magyarország

26. Hashajtó sajtó

27. Adj menedéket

28. Országút blues

29. Torta

30. A hetedik

31. Kerítés mögött fegyveresek (benne József Attila: Gyönyörűt láttam)

32. Hobo blues II. (Charlie, Presser, Kóbor, Hobo)

Ráadás

33. Túl az Óperecián

34. Johnny B. Goode

Mi, Hatvanasok...

 Köszönet Révész Gyurinak, a gombaiak örökös Csapatvezetőjének, és Trencsényi Lacinak, az Országos Elnökség tagjának, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökének!

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Bányai Sándor, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely vezetője

www.kalandokesalmok.hu

Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit. Azzal a megható mondattal gondoltam kezdeni az előadásomat, hogy én mindent az ifivezetésnek köszönhetek. Ez így volna, ha nem lenne itt a Kontyfa iskola, de itt van a volt igazgatóm, igazgatóhelyettesem: én tehát az ifivezetésnek ÉS a Kontyfának köszönhetek mindent. Sokkal inkább úgy mondanám, hogy az ifivezetés volt az alap, amire épült minden, és teljesedett ki a Kontyfa Iskola egyedülálló közegében.

 

1990-től a Kontyfában voltam szabadidő-szervező. Ifivezetőként szerzett tudásomat, tapasztalatomat kamatoztatva, talán az első szabadidő-szervező az országban, még messze azelőtt, hogy ez (legalábbis egy rövid időre…) kötelezővé vált volna minden 300 tanulón fölüli létszámú iskolában. A Kontyfában megszerzett ismereteimet később arra használtam föl, hogy pedagógus továbbképzéssel kezdtem foglalkozni, akkreditált továbbképzésekkel. Először rendezvényszervezés, táborszervezés témakörben. Aztán egy véletlen szerencsesorozatnak és természetesen egy ifivezetőnek, Gruber Andreának köszönhetően eljutottam az Egyesült Államokba, ahol tanultam egy élménypedagógia nevű pedagógiai megközelítést.

Ebben visszaköszönnek a Cserkészmozgalom és a Magyar Úttörők Szövetsége legjobb hagyományai, tehát semmi nem volt ott új a nap alatt, azért mégis újat tanultam. És ezután ezt az élménypedagógiát kezdtem pedagógusoknak továbbképzés formájában tanítani.

 

Ezt az élménypedagógiát, mint önálló pedagógiai megközelítést próbáljuk jelenleg is oktatni a Kalandok és Álmok Szakmai Műhelyben. Valamivel több, mint 3000-en végezték már el, szerte a Kárpát-medencében, mindenütt, akár több nyelven is zajlanak a képzéseink, továbbképzéseink.

Tulajdonképpen ezzel foglalkoztam, aztán egy felkérésnek köszönhetően eljutottam a Pécsi Tudományegyetemre, és ott elkezdtem élménypedagógiát tanítani fakultatív tárgyként. Óraadóként vagyok ott jelen, az élménypedagógia fakultatív tárgy, 2 kreditet ad, pszichológus lányok és testnevelő fiúk szoktak jelentkezni, és kezdetben hihetetlen alacsony aktivitással próbálnak jelen lenni. Az első órán némi köntörfalazás után mindig megkérdezik, hogy mi az a legminimálisabb részvétel, és az a legeslegkevesebb aktivitás, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy nekem már ne legyen szívem kirúgni őket. Engem aggodalommal tölt el, hogy ezzel a megközelítéssel végeznek (tanár szakon!), és arra próbálok törekedni, hogy az első óra olyan legyen, hogy aki azt túléli, az maradjon, aki pedig nem, az menjen! Egyáltalán nem tartom bajnak, ha soha többé nem látjuk egymást, tehát olyan sokkhatás érje őket, kimozdítva őket a megszokott komfortzónájukból, aminek hatására el tudják eldönteni, hogy van-e erre szükségük. Nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy visszajönnek, többen is, és nagyon büszke vagyok arra, hogy kíváncsiak erre a pedagógiai megközelítésre, és nagyon büszke vagyok arra, hogy aztán dolgozhatom velük együtt táborokban.

És akkor itt térnék vissza arra, hogy az ifivezető értékeket hogyan tudom átadni manapság

2017-ben megkeresett a Magyarországi Református Egyház azzal, hogy egy hátránykompenzációs projektre szeretnék meghívni szakmai megvalósítóként a Kalandok és Álmok Szakmai Műhelyt. 6500 gyerek táboroztatásáról van szó egy négyéves projektben. Körülbelül 300 fiatallal dolgozunk, jelentős része önkéntes, ők kapnak valamit abból, amit mi ifiként megéltünk és megéreztünk. Biztos, hogy kapnak valami hasonlót, és azt remélem, hogy 2020-ban is értékes számukra az, amit kapnak.

Nem problémamentes az együttműködés a Magyarországi Református Egyházzal. Nyilván ki kellett alakítani a velük való együttműködésben, meg kellett mutatni, hogy mi ehhez értünk, ennek a szakmai részéhez, el kellett fogadtatni magunkat, ki kellett harcolni, hogy ez egy ökumenikus dolog legyen. Teljesen függetlenül attól, hogy ki hívő vagy nem hívő, ha hívő, akkor milyen hitben hisz. Ezzel voltak konfliktusaink és nehézségeink. Két éve tart a projekt, még két év van hátra, folyamatosan fejlesztjük.

Arra is jók voltak ezek a táborok, hogy iszonyú nehézségek árán (hiszen én már pedagógus továbbképzéssel foglalkoztam, és nekem jó volt tanárokkal, tantestületekkel dolgozni) rávettem magam, hogy újra gyerekek közé menjek. Projektvezetőként és táborvezetőként mindig lett volna mit csinálni a laptopon, de rákényszerítettem magam arra, hogy menjek állomásvezetőnek, játékot tanítani, játszani a gyerekek közé. Borzasztó nehéz volt, nagyon elszoktam tőle.

  

Egy pedagógus-továbbképzési programon azt mondták, hogy „Maga könnyen beszél, látná csak az én hetedikeseimet, kíváncsi vagyok, mit tudna velük csinálni!” Én akkor azt mondtam, hogy oké menjünk oda, és nézzük meg mit tudok csinálni a hetedikes kemény társasággal. Mi lehet a legnagyobb baj?

- Meg fognak enni – mondta a pedagógus

- Megesznek téged is aki négy éve tanítod őket, jobban meg engem sem fognak megenni.

És akkor így elkezdődött egy új szakasz, és most újra rendszeresen tartok gyerekfoglalkozásokat.

Együtt jó – ez a projektnek a neve.

Kiajánlottunk kétnapos élménypedagógiai foglalkozásokat akár a határokon túlra is, elmegyünk, és élménypedagógiai foglalkozásokat tartunk gyereknek.

Elhívtak óvodába foglalkozást tartani, nehéz volt, nagyobb gyerekekhez vagyok, amikor játékot vezetek. Az élménypedagógia alaptételének megfelelően igyekszem magamat is kívül tartani a komfortzónámon, tanulási zónában tartva magamat, annak minden örömével és nehézségével.

 

Ebben próbálom kamatoztatni mindazt, amit tőletek tanultam ifiként vagy a Kontyfában. Nagyon szépen köszönöm, hogy tőletek tanulhattam!

 

Száz év magány

 Egy régesrégen törölt bejegyzés megtalálva, újratöltve...

"- Gyere ide! – Mondta a férfi.

 Ő szót fogadott. Az ágy előtt, jeges verítékben, megállt, és úgy érezte, csomóba ugranak a belei, amint a férfi az ujja begyével megsimogatta a bokáját, azután a lábikráját, azután a  combját, s közben ezt suttogta:

- Ó, húgocskám, húgocskám.

 Rebecának emberfeletti erőfeszítésébe került, hogy el ne pusztuljon, amikor egy bámulatosan kormányzott cikloni erő a derekánál fogva a magasba emelte, három mozdulattal letépte róla a fehérneműt, és úgy szétmarcangolta, mint egy kismadarat. Épp csak hálát tudott adni az Istennek, amiért a világra jött, majd önkívületben belezuhant az elviselhetetlen fájdalom elképzelhetetlen gyönyörébe, és elmerült a gőzölgő mocsárban, a függőágyban, amely itatóspapírként szívta magába kiömlő vérét."

Kolima - A kereszt

"... A levesben csak nagy ünnepeken főtt hús, cukrot az öregek szintén ünnepre vásároltak. Elvétve betévedt hozzájuk valaki, odacsúsztatott egy szem savanyúcukrot vagy egy zsemlét. Az öregasszony fogta, bevitte a szobájába, és vak férje száraz, ideges, örökösen fel-alá járó ujjai közé dugta. És mindketten kacagtak, csókolták egymást, és az öreg pap csókolgatta felesége nehéz házimunkától eltorzult, feldagadt, piszkos, eldurvult ujjait. Az öregasszony sírt és megcsókolta az öreg fejét, és megköszönték mindazt a jót, amit az életben kaptak egymástól, és azt is, amit most tesznek egymásért."

 /Varlam Salamov: Kolima - Kereszt/

Csodaszép írás - csodaszép élet. Hajléktalanul. /Idegen toll.../

 Nem sokszor tettem itt közzé mások írását (vagyis de...!). Ezúttal elszoruló torokkal, ezt a szomorú és mégis felemelő írásművet teszem közzé. 

Csodaszép írás - csodaszép élet. Hajléktalanul.

 Andrea 

Úgy tűnik, hogy itt a vège! Kilakoltatnak minket az önkormànyzati örökbèrleti lakàsunkból! Megpróbàltunk mindent, de minden kompenzàció nèlkül utcàra kerülünk! Nehèz! Ahhoz, hogy ne essek szèt a teljessèg igènye nèlkül összegyüjtöttem azokat a helyeket ahol aludtam màr! Minden ötletet, a legvadabbakat is örömmel fogadunk!

"Ahhoz, hogy ebben az új helyzetben egyben maradjak, ne essen szèt kedv, tudat, es holnap vàràsa se jeges fèlelem legyen arra gondoltam összeszedem hol is èltem eddig, de túl kevèsnek, sablonosnak tűnt egy telesen leradírozott jelenben, ahol se pènz, se paripa se fegyver, utcàra kerülünk na!

Megtettünk mindent amit jogilag, szavakkal, legàlisan, vagy Nokiàs dobozzal lehetsèges ès mègis győzőtt a làthatatlan vàgy, egy ismeretlen, aki pont itt szeretne a parkolhatatlan belvàrosban az ablakàból  Bajcsyt takaró fàkra nèzni, ès egy jó slukkot szívni a körfolyosón a belső udvarra nèzve, ahol csend ès viràgillat volt mindig! 1500 napot èltünk itt, mi ez a múlthoz ès a remèlt jővőhöz kèpest! A kisszobàban töltött munkaóràk szàma 1800, aminek talàn 1%-a volt teher a többi jó idő volt! Hànyszor tettem meg a kèt emeletet a màrvvànylèpcsőn cekkerrel, vagy topànkàban színhàzból hazafelè jövet, na az megszàmlàlhatatlan!

Baràtok, városok Barcelonàtól Bècsig, Pècstől Ózdig, albèrletek az újpalotai lakóteleptől a Hàrmashatàrhegyig, lànylakàsok Zuglótól, a Tàtra utcàn àt egèszen a tàncteremnyi Dózsa György úti szobàig! Megtanulni együtt lakni, èlni a Falk Miksa utcàtól Gödig! Megtapasztalni teret, kertet, ès szűkössèget! Kiülni a màtrai kertbe ès elbódulni a nehèz levegòtől!

 Nèzzük, hol is aludtam eddig?

Templom sekrestyèjèben, fegyveres őrrel vèdett villàban, a toscanai templomromban ahol hàzasodni szerettem volna mindig! Èbredtem a brassói főpàlyaudvaron földön, ahol a hàlózsàkomból kilógott a hosszú copfom benne piros szalaggal és a helyiek, hisz ez egy làny felkiàltàsa utàn kaptunk kenyeret frissen sütött miccset a kantinostól! Aludtam àllva belső Kínàban, ahol annyan szàlltak fel az újèvre utazók, hogy vàll a vàllnak a zökkenőknèl se dőltünk, vagy ugyanitt hàlókocsiban, ahol 30 literes vas teáskannàból tűzforró vizet öntöttek órànkènt a tèsztàs dobozainkra! Laktam rizspapír ablakú kollègiumi szobàban,  

Ó, ès a berlini kollègium, ahol 17 èvesen zavarba ejtett a koedukàlt fürdő, egy csupasz ès egy szőrös fenèk vàltakozva a zuhany alatt- Bent ragadtam ès ott aludtam màr színhàzi öltözőben, vagy a Pèterfy kórhàz orvosi könyvtàràban, ahol rànk zàrta a nagykaput a portàs, ès könyvekből csinàltunk pàrnát! Munkamàniàból 8.kerületi alapítvànynàl, kertvàrosi mentàlhigiènès központban, àpolókènt kórhàzi ügyeletben. Autóban spórolàsból utazàskor, vagy lakókocsiban kènyelmesen. Kórhàzban mozdulatlanul, amikor a gerincműtètemre vàrtam, vagy anyakènt hónapokat egy gyerekosztàlyon.

Csillagos èg alatt hegyen, tengerparton, sàtorban erdőben, tengerszemnèl, rèten legelő tehenek mellett! Magashegyi kabanàban priccsen, ahol reggelre minden ehetòt elvittek a kecskèk! Kukoricagórèban, szalmabàlàkon, török kamionos fülkèjèben, veszèlyèrzet nèlkül, aki nèpdalokat ènekelt  ès parfümökkel ajàndèkozott meg amikor egy hatàrhoz èrtünk ès elbúcsúztunk! Fesztivàlokon kint ès bent, lent ès fent!

Nyertes pàlyàzatokkal, vagy tantermi színhàzzal tokaji szőlőben,  egy felújított kastèlyban egymàst kergetve szobàkon àt, ahol, nem volt màs vendèg ès èrtünk kinyitottàk! A müncheni olimpia faluban, ahonnan nagyapàm is jàrt sok èvvel azelőtt és egy ersenyőt hozott nekem! A Fővàrosi nagycirkusz öltőzőjèben trombitàs nagyapàmmal, ès vadlesen az apai nagyapàmmal! Debrecenben a nagyerdőnèl, ahol az unokabàtyàm megunta, hogy ràm kell vigyàznia 3 èvesen ès a babàmmal a nagyszekrènybe zàrt, ahol èn jót aludtam.   A gödi cigànyvajda hàzàban, ahol a betonpadlón hófehèr bőrgarnitúra volt ès mikor beköltöztünk a garàzaból àtalakított konyhàban egy egèsz óvodàs csoport tudott kergetőzni! Egy óvodàból àtalakított szolgàlati hàzban, aminek 4 kijàrata volt és ott maradt egy mini wc is.

Függőàgyban aludtam Amszterdamban egy hajón, teherszàllítón a Fekete tengeren, ahovà a hajóskapitàny csempèszett fel! Görög szigetek között hajózva èjszakàra bèrelt kabinokban.Tàborban, ahol harminc heringhènt aludtunk egy padlàson, vagy  görög nyaralàson pincèben, ahol egy disco volt felettünk! Szentpètervàron egy forróra fűtött szobàban, ahonnan ha kilèptem azonnal belèmfagyott a szusz, vagy Balin, ahol a szoba ajtajàt kinyitva a pàratartalom miatt azonnal zuhanyszerűen lett minden ruhàm vizes. Lengyelorszàgban a hótorlasz miatt napokig nem lehetett kijönni a hàzból, a Toscana- i közèpkori fogadó kandallója előtt aludni egy időutazàs volt!

Vigyàztam Rózsadombi villàra, pècsi üveghàzra, pogàri nagylakàsra. Aludtam szobànyi àgyban Tunèziàban ès a Libiai haràrnàl földön szőnyegbe burkolódzva. Sivatagban, ahol elèrtem a csillagokat. Ringatott vitorlàs, robogott  vonat hàlókocsija Velem ès a hàrom hónapos kislànyommal a tenger felé, ahol először aludtunk àt majd egy èjszakàt. Puha takaróval kontinenseket szelt àt repülő, ès a Velencèbe tartó buszon a közlekedő folyosón èdesdeden aludtunk hajnalig, csak a hàlózsàk alatt ott volt az a több kiló banàn, amiből pürèt csinàltunk! Laktam egyedül növènyekkel és óriàs  könyves polcok és tükrök között, kisebb ès nagyobb kommunàkban a vàros közepèn, vagy kis faluban, ahol hüzni kellett a vezet a reggeli mosakodáshoz a kútból, Nagyanyàm tisztaszobàjában nyàron is jól esett a dunna, tèlen reggelre kihült a kàlyha és senki sem akarta, hogy egy pillanatra is kidugja a làbàt a takaró alól!

A felnőttkor küszöbèn beköltöztem egy macskapisi szagú lakàsba, ahol a matracon operaàriàkat hallgattam èlőben ès terveztem a szèp jövőt. Albèrletek közül a cselèdszoba, ami konyhàból nyílt ès ablaka a körfolyosóra nyílt, estènkènt a baràtaim itt màsztak be a 10 nm- es szobàba, ahonnal reggel ugyanígy tàvoztak! Lànylakàskènt a 27 nm-es Tàtra utcai tèrben minden volt, fèny, terasz, fotel, àgy, könyvespolc, kàvèfőző, zuhany ès ruhàsszekrèny, mini konyhàval tejnek, bornak ès fagyinak elegendő hütővel! Mi kell még? Talàn a kapszulla hotelek nem vàgyott helyek, de cèlnak megfelelt, pihenni a màsnapi kalandok előtt!

Mi lesz most, mi van a kíhúzott szőnyeg alatt mèg nem tudom, talàn az örök vàgyam, hogy sose kènyelmesedjen el a gondolkodàsom ès legyenek ötleteim, terveim, engedjem be az újdonsàgot, erre ez most egy nagy feladat!"

Te küldted

Csodaszép írás - csodaszép élet. Hogyan tudunk segíteni valamiben is? Ölellek

Enter

Andrea 

Köszönöm! Most csak kiírnom kellett magamból az őrület helyett!

Enter

Te küldted

Végigolvastam, immár másodszor is. Köszönöm!

 

Mindenek felett, megkérdőjelezhetetlenül...

Puszta Sándor: Ideál 

Történt, hogy a tanítványok kutatták, mi legértékesebb?
Mindegyik mást tartott annak, s vitájuk egyre hevesebb...
S szólt Péter, legszebb a tenger, a mély és benne a halak.
Dehogy, szólt rá Bertalan, legszebbek a madarak!
Legszebb a csend, vélte Fülöp, Tádé rá, a csillagok.
Legszebb az arany, suttogta Júdás, a szivárványnál szebben ragyog...
Még szebb a kalász, szóla Máté, belőle lesz a kenyér,
Jakab megtoldta, szebb a szőlő, belőle bor lesz s borból vér.
Tamás komoly volt, legszebb az ég, merengett, a teremtett világ,
János mosolygón álmodott, legszebb a rét s a hóvirág! 

És folyt a vita... és sose lenne vége, sodrása egyre, gyorsabb, hevesebb, 
Jézus ott állt, fehéren a napban s magához vont egy gyereket...

háromhatvan, újra

Negyvenfillér lesz a zsömle, háromhatvan lesz a kenyér, kettőnyolcvan a lecsókolbász, egynyolcvan a krumpli, újra lesz egyforintos fagyi és villamosjegy. Lesz takarékbélyeg és békekölcsön, jó foci, nagyferó a falunapon és kisvasút Bicskéig. És kötelező lesz újra az orosz nyelv az iskolában. Kipróbáltuk a piacgazdaságot és a demokráciát, nem jött be, megyünk vissza. Érdekes volt kicsit körülnézni errefelé, ugye, kipcsákok? Na, elég ebből. Back to USSR, to Azerbajdzsan, to Bjeloruss. Back to China! Ugye, jó lesz így?

Az elmúlt 100 év legsikeresebb korszakának eredménye a csirke far-hát árának befagyasztása. Szívből grat, reménykedünk a hasonló folytatásban! A biztos kétharmados többséghez javaslom még a következő termékek árának befagyasztását: féldecis Diana sósborszesz, literes kövidinka, kóbányai világos, technokol rapid, orbánviktoros fülbevaló, és az egész ratyi, gusztustalan bagázs a tagkönyveikkel együtt. Ja, és persze a Cartier Cle de Cartier óra se maradjon ki! Pfujj!

Ja, az utolsó oltsa le a villanyt!

Korlátozzák a kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell és a 2,8 százalékos tehéntej árát.

Részletek a cikkünkben: https://telex.hu/belfold/2022/01/12/orban-viktor