Végül Kossuth-díjat kapott a Dédapám is, elsősorban azért, mert arra érdemes testvére volt. Olyan Ő, mint az Omega: élete főműve, hogy még életben van... Az átadásnál felcsendült a "De jó lenne haver, ha leszállnál a csajomról" méltán elfeledett basszus-szólama. Teljes röhögésbe fulladt az egész. Aztán elosztották a lét.
Navrasits és Pokorny... azért haragszom rájuk különösen, mert ők felnőtt emberek voltak már az elején is, felnőtt gondolkodással, felnőtt ésszel. Ők tudták, PONTOSAN TUDTÁK hogy ez az egész hová fog vezetni... és mégis asszisztáltak hozzá. Számomra ez megbocsájthatatlan. Most meg... hm... kicsit késő, nem gondolja, Uram?
Szegény hülye senkiházi DajcsTomi... az a barom meg lediplomázott hiába... oszt most ott fészbukkolhat Brüsszelben. Más meg a hat általánosával miniszter lehet... nincs igazság! (Durva csúsztatás... Kósának Közgáz abszolutóriuma van államvizsga nélkül. Ettől még egy utolsó sutyerák tahó paraszt... mindkettő.)
TORONYMAGASAN ő a magyarközélet LEGUNDORÍTÓBB szereplője.
Hahaha... hiába igyekszel szilárd, tomi, tóni, és mind, ti új undokok...
kevesek vagytok ehhez a ganéhoz képest!
... és sokan mások...
"Mer’ az erősek mindig úgy érzik, hogy
csalhatatlanok,
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok.
Mikor az
entrópia emelkedik és mindent felkavar,
a szolgálatok beindulnak, hogy ne
legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók,
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok.
Itt szép lehetsz, de okos
nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És
erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók,
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy
ezek ugyanazok"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése